Rossz ember-e Böjte Csaba?

Rossz ember-e Böjte Csaba? A kommentekben gyakran erre a kérdésre redukálódik le a vita. Pedig ennél jóval érdekesebb, a rendszer lényegét érintő kérdéseket kellene feltennünk.

Sokkolta a közvéleményt a Transtelex alapos oknyomozó riportja, ami az általa felügyelte gyermekotthonban megtörtént gyermekabúzusokat tárja fel.

Lehet persze mondani – amit a hazai egyház rendszeresen felhoz – hogy hát kérem nem lehet teljesen elkerülni, hogy rohadt alma kerüljön a ládába. Vagy kukac kerüljön a kívülről tökéletesnek tűnő cseresznyébe. És szegény Csaba testvér nem tudhatott erről, és amint megtudta, máris rohant a hatósághoz feljelentést tenni. Egyébként is, „nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban”, és „a kiskorúak zalkatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy” (Veres András püspök).

De a kép, ami előttünk feltárul, bizony ennél sötétebb. Túlmutat egyetlen ember, vagy akár néhány ember személyes felelősségén. Mert itt egy 10 éven keresztül rendszeresen és rendszerszerűen elkövetett gyermekabúzusról van szó, ami gyerekek egymásra követő generációinak életét tette pokollá. Ami nagyon sok kérdést vet fel arról, hogy ezek a gyermekotthonok hogyan működnek. Vajon életszerű, hogy egy jól működő intézményben 10 éven keresztül senki nem vette ezt észre? Vajon mit mond ez el úgy általában az egész intézményi kultúráról?