A Kádár-korszakban minden asszonynak és lánynak volt otthonkája, de még ma is sokan használják a vidéki élet szimbólumát, a „szaladgálati asszony-ruhát”. A Dankó Pista Művelődési Ház (Szatymaz) egy országos kiállítást tervez, ahol a Szeged környéki, homokháti településekről gyűjtött nejlon- és egyéb anyagú otthonkákat mutatjuk be. Ha megvan még a nagymama, vagy édesanya otthonája, esetleg a saját nem használt otthonkáját szeretné megmutatni, adja kölcsön, vagy adja örökbe a kiállításra!
Praktikus viselet volt, akár a mackónadrág az ötvenes években, de én nem szívesen hordtam őket. Az otthonka mintás, valamiért irtózom a mintástól, mert az annyira olcsó kinézetet kelt. Volt fiatalasszony koromban cipzáros otthonkám, aminek az alja short volt, ez csinos volt. Később második terhességem alatt hordtam otthonkát házimunkához, kertészkedéshez, akkor praktikus volt, de már nincsen meg. Kék mintás volt. Mióta bérházban lakom, általában trikóruhát viselek, vagy nagyméretű férfiinget felgyúrt ujjakkkal. Zsebes trikóruhák, lehetnek szolíd mintásak, vagy egyszínűek, ezeket kevés helyen, de még árulják. Sok sikert az otthonka kiállításhoz!