A négyszeres olimpiai bajnok hosszútávfutó egy dokumentumfilmben árulta el, hogy évekig dolgoztatta egy idegen család Londonban. A testnevelőtanára segített neki szabadulni és brit állampolgárságot szerezni.
Gyerekként illegális úton került az Egyesült Királyságba minden idők egyik legsikeresebb brit atlétája, a négyszeres olimpiai és hatszoros világbajnok hosszútávfutó, Mo Farah – írja a BBC. A sportoló egy dokumentumfilmben, amely szerdán kerül majd adásba, azt nyilatkozta, hogy az igazi neve Husszein Abdi Kahin, Mohamed Farahnak pedig azok nevezték el, akik Dzsibutiból kicsempészték.
A sportoló – akit 2017-ben lovaggá ütöttek, így a Sir megnevezést viseli – korábban azt mondta, hogy a szüleivel érkezett a szigetországba menekültként, a filmben azonban azt állítja, hogy az apja és az anyja sosem járt ott. Az apja, Abdi, az elmondása szerint még 1991-ben meghalt egy összecsapás során, akkoriban, amikor Szomáliföld kikiáltotta a függetlenségét Szomáliától. Az anyja és két fivére jelenleg is Szomáliföldön él.
Nyolc- vagy kilencéves volt, amikor egy másik családhoz került Dzsibutiba, aztán egy olyan nő, akivel korábban sosem találkozott, repülővel vitte át az Egyesült Királyságba. Állítólag azt mondta neki, hogy európai rokonokhoz tartanak. Az új nevére kiállított dokumentumokat is kapott.
A nő a nyugat-londoni lakására vitte, és elvette tőle azt a papírt, amelyre az ott élő rokonai elérhetőségét írták. „Ott, előttem darabokra tépte és a kukába dobta. Abban a pillanatban tudtam, hogy bajban vagyok” – mondta a sportoló a filmben. Aztán arról is beszámolt, hogy a ház körül dolgoztatták és család gyerekeivel kellett foglalkoznia, „ha ételt akart a szájába”, a nő pedig megfenyegette, hogy ne szóljon senkinek semmit, ha még valaha látni akarja a szüleit. „Sokszor csak bezárkóztam a fürdőszobába és sírtam” – emlékezett vissza.
Elmondása szerint a nő és a családja az első években nem engedte iskolába járni, 12 éves volt, amikor beíratták, a tanároknak pedig azt mondták, hogy szomáliai menekült. Az egyik tanára arról beszélt a BBC-nek, hogy a kisfiú elhanyagolt volt, alig tudott angolul, sem érzelmileg, sem kulturálisan nem kötődött a környezetéhez.
Megszólal a filmben Farah egykori testnevelőtanára, Alan Watkinson is, aki úgy fogalmazott: „Az egyetlen nyelv, amelyet látszólag megértett, a testnevelésé és a sporté volt.” Ő maga úgy emlékezett vissza erre, hogy a futás mentette meg, az jelentette számára a szabadulást a szörnyű élethelyzetéből. Végül beavatta a férfit, elárulta az igazi nevét és elmondta, hogy munkára kényszerítik.
Watkinson aztán felvette a kapcsolatot a gyerekvédelemmel, és segített a fiúnak, hogy egy szomáliai befogadócsaládhoz kerülhesen. Náluk – bár továbbra is hiányoztak az igazi rokonai – már sokkal jobban érezte magát, végre önmaga lehetett.
Tizennégy éves volt, amikor meghívták egy lettországi versenyre, de nem voltak úti okmányai. A tanára segített neki brit állampolgárságért folyamodni Mohamed Farah néven, amit végül 2000 júliusában kapott meg, gyakorlatilag hamis adatok alapján.
Farah azért mondta el a történetét, hogy megváltoztassa az embercsempészettel és a rabszolgamunkával kapcsolatos általános nézeteket. „Fogalmam sem volt arról, hogy milyen sok ember ment át ugyanazokon a dolgokon, mint én. Ez azt mutatja, hogy mennyire szerencsés vagyok. Ami valójában megmentett, amitől az én esetem máshogy alakult, az az, hogy tudtam futni” – mondta a sportoló.
A BBC megpróbálta felvenni a kapcsolatot a nővel, aki Faraht a szigetországba csempészte, ő azonban nem reagált a megkeresésre.