Csak meghallgatok egy Kövér László arcbólfosást, és egyből felderülök. A nap…

Tudom Miniszterelnök Úr, hogy Ön minden egyes nap abban a szellemben hajtja álomra a fejét, hogy országszerte minden óvodát megmentett. Most már nem csak az óvodásokat kizsigerelő Brüsszeltől, a kisgyerekeket evő migránsoktól, hanem az agresszív, zabolázatlan LMBTQ aktivistáktól is. Julcsika ugyanis Ön szerint azért tér ma is haza vérbeli Julcsikaként, mert Ön Magyarország miniszterelnöke.
Ki kell ábrándítsam Miniszterelnök Úr, és remélem, nem zaklatom ezzel fel teljesen az amúgy nem kevés kivetnivalót hagyó lelki világát, de az óvodákban az egyetlen egy dolog, ami minden nap folyik, az 20-25 gyermek okossá, becsületessé, kedvessé és csupaszívvé nevelése azért, hogy ne az olyan elnyomó, gyűlölködő, egysíkú gondolkodású, szemrebbenés nélkül emberek millióit kisemmiző személyek számát tarkítsák felnőttként, melybe Ön és a sleppje is beletartozik.
Tudja, hogy mi miatt nem gondolkodnak el az óvodás gyermekek egyetlen egy percig sem a nemátalakító műtéten?
Mert tudják, hogy ők úgy jók, ahogyan vannak.
Mert a gyerekek nem ítélkeznek, nem kegyetlenek, nem szívtelenek, és nem kirekesztőek. A gyerekek szíve a helyén van, és egy másodpercig sem feltételezik azt sem másról sem saját magukról, hogy ők ne úgy lennének tökéletesek, ahogy vannak, legyenek bármilyenek. Mert nekik nem számít a nemi identitás, a bőrszín, vagy bármi más.
Szerintük mindenki tökéletes és egyenlő, és ezért a mosolyukra mindenki érdemes a világon.
Látogasson el egy ilyen intézménybe,
töltsön el ott egy napot, és tanuljon ezektől az alig pár éves kicsi emberektől. Bőven lenne mit, Miniszterelnök Úr.