Halála után megjelent interjúban coming outolt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás ikonikus alakja

A kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, Kallós Zoltán is beszél a homoszexualitásáról a bukaresti Humanitas kiadónál most megjelent, Homo históriák – kilépni a láthatatlanságból című könyvben. Kallós interjújára a Magyar Hang hívta fel a figyelmet.

A néprajzkutató, népzenegyűjtő Kallós, aki a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze is volt, Orbán Viktori külön is köszöntötte a 90. születésnapján, 2018 februárban hunyt el, 92 évesen. A könyvben megjelent interjút nem sokkal Kallós halála előtt készítette Florin Buhuceanu melegjogi aktivista. A szerző azt mondta a Magyar Hangnak, hogy Kallóssal abban maradtak: csak az etnográfus halála után jelenhet meg a beszélgetés.

Kallós ült börtönben is „szexuális elhajlás” miatt, előbb 1959-ben, majd 1966-ban. Buhuceanu úgy jutott el hozzá, hogy egy kolozsvári férfi beajánlotta, aki szintén ekkor volt börtönben homoszexualitás miatt.

„Nem nyílt meg könnyen, nehezen beszélt meleg identitásáról. Néhány kérdésre nem válaszolt, mert valószínűleg túl tolakodónak tartotta őket. Ez érthető is azok után, hogy számtalan éven át mindent megtett azért, hogy magánélete ne kerüljön nyilvánosságra. Megdöbbentette, hogy a románok többsége még mindig ellenségesen tekint ránk a kommunista időszak terrorjának évtizedei után. Örült viszont annak, hogy idős kora ellenére még mindig egy fiatal egyetemista látogatja őt rendszeresen, aki odaadóan foglalkozott vele, és akivel ragaszkodtak egymáshoz. Kiváltságos helyzetben érezte magát, hogy megélheti a melegségét abban a kis faluban, ahol egyébként mindenki ismer mindenkit” – mondta az őket a falujában, Válaszúton fogadó Kallósról Buhuceanu.

Kallós a bírósági ítéletek és a speciális helyzete miatt soha nem engedhette meg magának, hogy élettársról álmodjon. Csak egy stabil partnere volt, egy kolozsvári férfi, de aztán ő is megnősült. A könyv szerzője azt is elmesélte, hogy Kallósnak a kolozsvári és budapesti utazásai segítettek abban, hogy újra és újra kapcsolatba kerüljön a meleg valósággal, amelyet a generációváltás ellenére igyekezett megérteni. De tisztában volt azzal, hogy nem lehet hosszú távú kapcsolata, tekintettel a hírnevére és arra, hogy úgy döntött, visszatér a szülőfalujába.

Buhuceanu szerint a beszélgetésük során Kallós kíváncsisággal és nagy jóindulattal nézett rá és az őt elkísérő párjára, „mintha a fiai lennénk, akiknek sokkal nagyobb esélyük van a normális életre, mint annak a generációnak, amelyhez ő is tartozott. De nem hiszem, hogy valaha is gondolta volna, hogy az ő kisebbségi jogait megnyirbálni szándékozó törvényjavaslattal a román parlamentben pont egy RMDSZ-listán megválasztott magyar képviselő jön elő, aki Orbán Viktor rezsimjét szeretné importálni Erdélybe és egész Romániába. Kallós Zoltán emléke miatt is erkölcsi kötelességünk elutasítani ezt az emberi jogokat korlátozó törvényjavaslatot, hogy az LMBTQ-közösség ma élő fiatal tagjait ne érjék olyan megaláztatásokat és támadások, amiken a Kallós-korosztályának végig kellett mennie”.

A Magyar Hang cikkét író Lukács Csaba azt írja, hogy 6-8 éve a Ceaușescu titkosszolgálatainak jelentéseit vizsgálva számára világosan kiderült, hogy az etnográfust melegsége miatt többször is meghurcolták a román hatóságok, börtönben is ült emiatt. Akkor megkereste Kallóst, hogy beszélgessenek arról, milyen volt kettős kisebbségben, romániai magyar melegként élni a diktátor országában. Hogyan zsarolták, fenyegették ezzel és milyen sérelmek érték emiatt. De a beszélgetés nem jött létre.

Lukács szerint a dossziéban a melegség csak egy mellékszál – a Securitatét elsősorban a „magyar nacionalizmus” érdekelte, vagyis Kallós népzenei gyűjtői munkássága és anyaországi kapcsolatai.