Egy fiú hónapokon keresztül minden egyes nap meglátogatta a kórházban súlyos betegségben szenvedő, idős édesapját. Narancslevet vitt neki, segítette cserélni a pizsamáját, keresztrejtvényt fejtettek együtt, mesélt neki arról, mi történik otthon. Egyik éjszaka arra riadt fel, hogy valami történt a kórházban. Amikor aznap a kórterembe lépett, halálra sápadtan konstatálta, hogy édesapja már nincs ott, aznap hajnalban meghalt.
Ami a fiú agyában történt, azt sokan misztikusnak vélik, és intuícióként írják le, pedig valójában az agy statisztikai tanulásának eredménye – mondja Németh Dezső kognitív pszichológus, egyetemi tanár, az ELTE-PPK–ELKH-TTK Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány NAP Kutatócsoportjának a vezetője. „Az agyunk állandóan tanul. Ha mindennap bejárunk valakihez a kórházba, akkor megtanulja a színeket, a szagokat, a szem pupillatágulásainak a mértékét, a hang rezonanciáját, és még rengeteg minden mást. Ezeket nap mint nap feldolgozza, és ha egyszerre csak változást észlel, más egy kicsit a hangmoduláció vagy a pupilla, azonnal jelet küld. Ez nem tudatos észlelés, de attól még történik.” https://qubit.hu/2022/07/18/az-emberi-agy-neha-igenis-kepes-elore-jelezni-egy-kozeli-hozzatartozo-halalat?fbclid=IwAR2lTezLTZMEdcYSQKaDN-luh7Dls4KljQKULigwrOvsBPOgtzlPsyyLf_w