A közelmúltban a szerbiai főváros adott otthont az asztaliteniszezők utánpótlás-Európa-bajnokságának. A belgrádi esemény ifjúsági fiúversenyének mezőnyében ott volt Krebs Levente, a DVTK játékosa is.
Elégedett volt
– Csapatban a tizenegyedik helyet szereztük meg, ezzel bent maradtunk az A divízióban, egyesben pedig felkerültem a százhuszonnyolcas főtáblára – mondta a diósgyőri pingpongos, majd így folytatta: – Párosban először horvát duót búcsúztattunk, majd olyan eredményt értünk el, amelyre mindenki felkapta a fejét: a korábbi világversenyeken a végküzdelmekig jutott horvát–lengyel egységet vertük 3–2-re, a nyolc közé viszont már nem kerültünk be, mert kikaptunk a franciák párosától. Vegyes párosban is érdekelt voltam: az első fordulót még hoztuk a portugálokkal szemben, de a következő fellépésünket elveszítettük az izraeli–ukrán kettős ellen. Mindent mérlegre téve úgy gondolom, hogy a maximumot adtam ki magamból, így elégedett vagyok a saját produkciómmal. Főleg a fiú párosban nyújtott teljesítményünk hagyott mély nyomot bennem és a szakemberekben. Még mindig úgy gondolom, hogy ha százszor megismételjük azt az emlékezetes meccsünket, akkor is csak egyszer diadalmaskodunk, és ezt az egyet éppen Belgrádban hoztuk a párommal, egy görög fiúval. A sorsolásnak és a szerencsének is van szerepe ebben a műfajban: amennyiben Fortuna kicsit fogta volna a kezem, akkor talán még jobb mérlegről számolhatnék be, a feltételes mód persze idegen a sporttól.
Távol az élbolytól
Krebs Leventétől ezután arra kértünk választ, hogy megítélése szerint közelítenek-e a műfajban élen járó országok „krémjéhez”, de a fiatal versenyző ezekkel a szavakkal hűtötte le a reményeinket:
– Sajnos nem tudom szépíteni az összképet: nagyon messze vagyunk az élbolytól. Amennyiben rám jön az őszinteségi roham, akkor egyenesen leszögezem: a helyzet sötét, már-már kilátástalan, bár születhet nálunk még egy Jónyer István, és akkor majd egyszeriben megváltozik minden. Belgrádban csak a kontinens fiataljaival csaptunk össze, és a távolság köztünk és köztük akkora, mint – a mondást idézve – ahány kilométer elválasztja Makót Jeruzsálemtől. Beszélnem kellene még Ázsiáról, azt hiszem, elegendő, ha csak a japánokra, a kínaiakra vagy éppen a koreaiakra gondolok, és máris azt kell jósolnom, hogy belátható időn belül nem kerülünk arra a szintre, ahol évtizedekkel ezelőtt jártunk.
Kinyílt az olló
A piros-fehérek reménysége az európai nemzetek játékosait is górcső alá vette. A franciákról, a lengyelekről és a románokról leszögezte, hogy ők elsősorban mentálisan sokkal erősebbek, mint a magyarok, de egyéb tényezők alapján is fényévekkel járnak előttünk.
– Ámulattal figyeltem, hogy a legjobbakat a szakemberek egész hada vette körül – jegyezte meg Krebs Levente. – Minden játékosra jutott egy-egy masszőr, fizioterapeuta, orvos, bemelegítő-, kondicionáló- és másodedző, és akkor még ott volt a munkájukat koordináló szövetségi kapitány is. Egy szóval sem állítom, hogy kizárólag ezen múlik a siker, de ezeket is múlhat. Riválisainkba belenevelik a sporttudatosságot, kezdő koruktól indulva többet edzenek, jobban koncentrálnak, és talán tehetségesebbek is tőlünk.
A DVTK tagja végül elárulta, hogy családtagjaival jelenleg már a Balatonon pihen, majd a mesés Dubajba utaznak. Soron következő nemzetközi versenyéről egyelőre semmit nem tud, itthon viszont jelentős feladat vár rá:
– A két kiadó extraligás hely valamelyikére gyúrunk, és remélem, hogy a Diósgyőr játékosaként nekem is sikerélményben lesz részem.
(A borítóképen: Krebs Levente szerint messze vannak az európai élmezőnytől | Fotó: DVTK)
boon.hu