Diósgyőri vár. Varga Andrea fel van dúlva

Mint arról korábban mi is beszámoltunk, hosszas előkészítés, számos bonyodalom, egyeztetés és kisebb-nagyobb probléma után végül 2021-ben kezdődhetett meg a Diósgyőri vár rekonstrukciójának második üteme, melyre a Modern Városok Programban az állam csaknem 13 és félmilliárd forintot biztosított. Közben kiderült, hogy a tornyoknál statikai problémák léptek fel, megerősítésük pedig kétmilliárd forintba kerülne, azt viszont ma még nem tudni, hogy ez az összeg megérkezik-e valaha, és ha igen, milyen áron.

A felújítás 2014-re megvalósult első ütemének fogadtatása a nyilvánosságban alapvetően kedvezőnek bizonyult. A második etapot már jóval kevesebben tartották megalapozottnak és mértéktartónak, ráadásul a ráköltött összeget is többen sokallták.

Hogy hogyan jutottunk el odáig, ahol most áll a projekt, arról Varga Andreával, Miskolc alpolgármesterével beszélgettünk. A városvezető lapunknak úgy fogalmazott, bár a régi Diósgyőri várhoz sokakat – köztük őt magát is – kötnek szép emlékek, az nem kétséges, hogy a mostani munkálatokat mindenképpen be kell fejezni. És az is tény, hogy az állagmegóvásra szükség volt.

Kész helyzet

– Ennek módja vita tárgya lehet, pontosabban vita lehetett volna azelőtt, hogy az első ceruzavonások megtörténtek. Most már nincs más lehetőségünk, mint hogy ezt a projektet befejezzük. Az ugyanis a lehető legrosszabb dolog lenne, ha a felújítás félbemaradna, ha a vár félkész torzóként állna ott, Diósgyőr szívében – mondta az alpolgármester hozzátéve, hogy elődeik hibájából tanulva éppen ezért tartják kiemelten fontosnak – az önkormányzat részvételi koncepciójának elemeként – a megfelelő időben lezajló véleményezési, egyeztetési folyamatokat, a társadalmasítást, a miskolciakkal folytatott párbeszédet.

Tény az is, hogy a 2019 októbere után megalakult miskolci önkormányzatnak nem maradt túl sok mozgástere, hiszen a tervezési folyamat már korábban lezárult, sőt a kivitelező kiválasztására kiírt közbeszerzés is folyamatban volt. Ezért tovább kellett vinni a projektet. Azt viszont érdemes tudni, hogy a rekonstrukció eredetileg nem csupán a Diósgyőri vár, hanem környezetének fejlesztéséről is szólt – hangsúlyozta Varga Andrea.

– Ebből csupán a II. János Pál pápa tér kialakítása és a Blaha Lujza utca végén lévő kis zöldterület fejlesztése valósult meg. Pedig a tervekben benne volt a Nagy Lajos király útjának sétálóutcává alakítása, a várhoz vezető híd felújítása, illetve a Vár utca rehabilitációja mellett egy új út és híd kialakítása a Tokaji Ferenc utcához – idézi fel az alpolgármester kiemelve, hogy az akkor még új városvezetés elszántan törekedett arra is, hogy a projektben meglévő, úgynevezett környezeti elemekből forrásokat biztosítson a várfürdő rekonstrukciójára is.

– Sokat dolgoztunk és még ma sem engedtük el a Diósgyőri Várfürdő újranyitását, rekonstrukcióját. 2019 őszén még úgy látszott, a vár környékének fejlesztését tovább- bővíthetjük, amelyben a fürdő is fontos szerepet kapott volna. Később azonban a meglévő forrásokból egyre nagyobb összegeket kellett a vár felújítására költeni, így a miskolciaknak valóban fontos fejlesztésre fordítható pénzeket a várépítés emésztette fel – sorolja némi keserűséggel a hangjában Varga Andrea.

A jelenlegi városvezetés mindezek ellenére is megpróbált takarékosan bánni a várra fordítható összegekkel – tűnik ki a városvezető által elmondottakból. A kivitelezővel történt szerződéskötéskor például úgy állapodtak meg, hogy bizonyos tételeket csak opcionálisan tesznek bele a dokumentációba annak érdekében, hogy csökkentsék a magára a várra fordítandó összeget, legyen tartalék, a legkritikusabb elemek megépítésében is maradjon mozgástér, és hogy amit javítani lehet az eredetileg tervezett látványon, azt megtehessék.

Ígérethegyek

– Ehhez képest az történt, hogy a politikai szereplők, akik „támogatóként” közreműködtek a folyamatokban, végül valódi segítség helyett kényszerpályára állítottak minket. Olyan gyomorszorító érzésem volt időnként ezeken az egyeztetéseken, mint Pelikán elvtársnak lehetett, amikor elhangzott az a bizonyos mondat: „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit..” – idézi fel Varga Andrea.

– Annak érdekében, hogy tovább tudjunk lépni, hogy haladjon az építés, hogy ne maradjon félkész a vár, végül a forrásokat, a munkákra szánt pénzt valódi fejlesztések helyett kénytelenek voltunk szó szerint a betonba önteni. Ezért is különösen fájdalmas az, hogy a tornyok statikai állapota nem teszi lehetővé az építkezés bizonyos szakaszainak folytatását. A pénz elfogyott, a tartalékkeret kimerült, a vár még nincsen kész, szóbeli ígéreteket kaptunk, de pénz az nincs! – fogalmaz egyre feldúltabban az alpolgármester.

– Mi nyilván megtettük a saját hivatalos jelzéseinket a projekttel kapcsolatban, de közben voltak politikai szereplők, akik közvetlen egyeztetésekre hivatkozva ígérgették, hogy nincs semmi baj, minden rendben van, folytatódjon a beruházás, meglesz a pluszforrás az építkezésre. Most értem igazán, hogy mennyit érnek az ehhez hasonló, oly sokszor ismételt, hangzatos ígéretek, amelyek rendre nem teljesülnek. Bevásárlóközpontot ígértek, helyette gyorsétterem épül, megvédik a rezsicsökkentést, aztán… aztán látjuk, mi történik!

– Most egyre bizonytalanabb a helyzet. Pénz nem érkezett, az építőipari költségek az egekben, önhibánkon kívül nincs tartalékunk, hiába akartunk takarékosan bánni a forrássokkal. A kivitelező viszont még további pótmunkaigényeket is jelzett, amikre nem rendelkezünk fedezettel a projektben – sorolja az alpolgármester.

Nincs jó döntés

– Jelenleg az a helyzet, hogy a Pénzügyminisztérium igazságügyi szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy valóban nem volt-e előre látható a tornyok állapota. Amennyiben a szakember azt állapítja meg, hogy a tervező hibázott, úgy a város nem számíthat a megígért plusz kétmilliárd forintra, enélkül viszont veszélyben lesz a vár befejezése és a hozzá kapcsolódó Déryné-ház látogatóközpont megépülése – folytatja a nem túl biztató lehetőségek sorát az városvezető.

– Van ok az aggodalomra. Néhány héttel ezelőtt az a kérdés érkezett meg az önkormányzathoz, hogy abban az esetben, ha megkapnánk ezt a pluszforrást, melyik Modern Város Programon belüli projekt terhére biztosítsák ezt? Két ilyen futó projekt van: a kamerarendszer továbbfejlesztése és az e-jegyrendszer bevezetése. Mi egyértelműen úgy gondoljuk, hogy ez nem alternatíva: a várat be kell fejezni, ez ténykérdés, de mi nem mondhatunk le olyan projektekről, melyek a miskolciak biztonságát és kényelmét szolgálják. Ezek nem látványberuházások, ezek a miskolciakat szolgáló fejlesztések.

– Bízom benne, hogy a szakértő véleménye kedvező lesz, hiszen van már ilyen szakvéleményünk, eddig sem a levegőbe beszéltünk! De az tény: a kialakult helyzet nem segíti, hogy mi, miskolciak, diósgyőriek szeressük ezt a történetet. A vár építése körül kialakult ellentmondásos helyzet, a politikai kényszerpályák, a vitatható építészeti megoldások és az a veszteség, amelyet az általunk szeretett, fesztiválhangulatot árasztó, a régi 200 forintos képére emlékeztető Diósgyőri vár átalakítása jelent, nos, ez sokunkat fájdalommal tölt el. És nekünk, diósgyőrieknek, akiknek a mindennapjainkhoz tartozik a vár látványa, különösen fájdalmas. Ugyanakkor minden miskolcinak az az érdeke, hogy ez a vár még így is az ország egyik csodája legyen, hogy turistatömegek akarjanak ide ellátogatni, és az is az érdekünk, hogy a vár új élményeket nyújtson, hogy előbb-utóbb mi is megszeressük. Ehhez azonban be kell fejezni! – zárta beszélgetésünket Varga Andrea alpolgármester.