A képek nem Magyarországon készültek. Sajnos.
A jóval szárazabb Izraelben, ahol negyed akkora területen, mint Magyarország, majdnem ugyanennyi ember él, mint mi.
Az ország egyrésze sivatagos, száraz, a Jordán folyótól körülölelt Galilea viszont vízgazdag, buzgárok, patakok, víztározók jelzik, itt az életet adó vízzel nagyon jól gazdálkodnak, beosztják, takarékosan öntöznek, a modern mezőgazdasági technológiákkal pedig a nővény gyökérzetéhez juttatják el a vizet. (Csöpögtetés, föld alatti öntözőrendszerek.)
Meg is terem minden, a kukoricától a banánig, a zöldségektől a pisztáciáig, narancsig, bizony, sokféle a mezőgazdasági hasznosítása az egyébként nem egyszerű terepviszonyoknak. A termelés a félsivatagos területek is hasonlóan folyik, teraszos műveléssel, árnyékolással, talajban vízelvezetéssel.
Magyarországon valamit végzetesen elszúrtunk:
„A Qubiten korábban bemutatott előrejelzések szerint a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlat mellett a Kárpát-medence rövidesen Európa egyik legszárazabb régiójává válik. A már elindult folyamatot jelzi, hogy az idei, július eleji ivóvízkrízist átmenetileg sikerült ugyan enyhíteni, de az Alföld után szinte az ország egész területét durva aszály sújtja, a szántóterületek negyedén lábon sül meg az idei termés.”
Magyarországon a mezőgazdaság modernizációja elmaradt. A rendszerváltás utáni szűklátókörű politikai érdekek miatt, a magánzsebek hízlalásának és politikai klientúra építésnek céljából az országunk a zöldbárók prédája lett.
Pár éven belül porsivatag lesz az Alföld, dudvatenger, ahol a disznóparéj és az acat fogja magát csak jól érezni, mert értelmes vízgazdálkodási koncepció nélkül az idei nyár nem lesz szokatlan.
„És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.” mondta Gyurcsány, ami a mostani mezőgazdasági helyzetre vonatkoztatva úgy igaz, hogy a rendszerváltás óta nem csinált egyetlen párt, politikai erő, kormány SEMMIT! Ezért járunk itt. Igyunk a sivatagos magyar jövőre!