Félreértés ne essék, én nem vagyok bölcs, csak annak születtem…

Évekkel ezelőtt törölték az összes írásomat egy irodalmi honlapról, amit nagynehezen elégetése után anyagaimnak összeszedtem. Csak jeleket akartam hagyni, hogy itt voltam és mi történt a családommal. Miután vége lett a főszerkesztővel mindenféle kapcsolatnak, két főszereplőt találtam ki, párbeszédeket kezdtem írni, hogy így is belefogalmazzam a mondanivalómat az írásaimba. Vilma és Béla a két főszereplő. Általában a velem történteket fogalmaztam meg, de az emberi értékek teljes egészéről külön írtam párbeszédet.

Most másodszor találkoztam a saját gondolatommal, mégpedig egy szellemvilágos híresember oldalán. Másodjára is oda írtam, hogy a gondolat megfogalmazójának a nevét is ki kellene írni.

Félreértés ne essék, én nem vagyok bölcs, csak annak születtem, mindenkit megérve és mindenkinek segítve. Roncs vagyok, se hangom, sem formám, se arcom nincsen, sem egészségem. De azért fáj, hogy a fájdalmas sorozatok után ismét megtanulva írni megfogalmazott gondolatok csak így  közlésre kerülnek.

A kritikus mondat: A bölcsesség begyógyult fájó seb.

Ezt több írásban, többes számban isi megfogalmaztam.

Elküldöm Önöknek ezt a párbeszédet, örülni fogok, ha megtetszik Önöknek.

Üdvözlettel:

Kohut Katalin

Kohut Katalin: Bölcsesség

– Béééla! Mit jelent a bölcsesség?

– Talán a legegyszerűbb összefoglalója az, hogy a bölcsesség begyógyult fájó seb.

– Szóval minél többet tapasztal az ember a világból, minél több negatív hatáson ég át, annál bölcsebbé válik?

– Így van, drága Vilma!

– A bölcsek azok az emberek, akik mindent és mindenkit megértenek, de őket csak kevesen, mert át kell égni az összes fájdalmon ahhoz, hogy megérthessük.

– Pontosan! Lehet tanulni a bölcsektől, sőt ajánlatos megfogadni a tanácsaikat, hogy elkerüljük azokat a buktatókat, melyeken ők keresztül mentek.

– Mennyire kevesen fogadják meg az idősebbek tanácsait is!

– Meg mennyire kevés manapság a bölcs öreg, drága Vilma! Annak idején az idősek érettek voltak, a fiatalok itták a történeteiket, levonták belőle a tanulságokat. A maiak általában csak a könnyű élvezeteknek élnek, azt tartják, hogy az élet erről szól, hogy utolsó pillanatig szórakozzanak, igyanak, mulassanak, tisztelet a kivételnek.

– Nagyon rossz a természetük is, legalábbis tapasztalataim szerint.

– Ülnek bambán a sorozatokat bámulva azok is, akik nem alkoholizálnak, nem kalandokat kergetnek.

– Ki is vannak közösítve azok, akik jóságosan bölcsek…

– Így van, Vilma, a másságot a féktelenek nehezen tolerálják, sőt egyenesen ellene vannak. Az igazságot sem tudják elfogadni és nem is érdekli őket. Mindenki annyi tudással rendelkezik, amennyit fel képes fogni.

– Ezért jelent mást az igazság mindenkinek, aszerint, amennyit meg tud érteni a világból. Figyeld meg, mennyire kevés követője akad egy-egy békességre törekvőnek. Így soha nem fognak kiderülni a titkok, melyek a világ mozgatói. Meg egyetlenegy érdekel általában minden aránylag jólétben élőt: önmaga.

– Önzés uralkodik a mindenségen, eltakarja és fedezi a sötétség tetteit. Pedig az élet arról szól, hogy törekedjünk arra az egyetemes tudásra, mely megmagyarázza az ember értelmét a Földön.

– Ez az a tudás, Bélám, amit nem lehet a bölcsek könyveiből megtanulni.

– De nem árt őket saját jobbításunk érdekében naponta olvasni. Az emberek általában, amikor olvasnak egy bölcs mondatot, tetszik nekik, megértik, de mégsem tudnak eszerint élni és gondolkozni.

A bölcsességet a tett határozza meg.

– Igen, Béla, ezek szerint vannak már bölcsnek született gyermekek is…

– Pontosan, drága Vilma! Ők azok, akik fiatal koruk ellenére együtt tudnak érezni másokkal, akik mindenkit megértenek, meg tudják magyarázni viselkedésük mozgatórugóit.

– Veszélyes vizekre tévedtünk, Bélám! Veszélyes a piszkos és zavaros vizet meginni és megmagyarázni az eredetüket, melyeket általában saját tetteiknek köszönhetnek. A törvények szerint – legalábbis ez lenne az igazságos – az elkövetett tettek vonzzák be a történéseket, melyek szerint egyetlen jóságos embert sem érhetne semmilyen veszedelem. De mást mutat a valóság, vagyis már az élet törvényei is fel vannak rúgva.

– Igen, Vilma, az élet ellenesek azelőtt kihagyták a nekik nem ártó embereket, nem tették őket áldozattá.

– Mindenben a tiszta az igazi, ugyanúgy, mint a szemben, a szívben, a kézben, a hangban és a vízben is, ez az élet egyetlen igaz forrása és a bölcsesség kezdete.

– Mikor fiatal voltál, drága Vilma, Te is úgy élted az életedet, mint egy öreg bölcs. Emlékszem, nem feküdtél le este mindaddig, míg mindent el nem végeztél, s egyszer azt mondtad nekem, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

– Igen, Bélám, ugyanígy voltam a munkahelyemen is. Nem jöttem el addig, míg be nem fejeztem mindent. Valamilyen belső késztetés ez, ami a saját törvényem, melynek igyekszem minden tekintetben megfelelni.

– Látod, milyen különbség van az okosság és a bölcsesség között? Az okosság mindig a megtanult hétköznapi tudást jelenti, a bölcsesség pedig egy életformát, egyetemes, szellemi intelligenciát. Ezzel születni kell, mint az érzelmi intelligenciával. Ők azok, akik mindenkivel együtt képesek érezni.

– De a bölcsek azt is tudják, Bélám, hogy ki az, aki megérdemli az érzelmi segítséget és ki az, aki nem. Ez ugyanolyan, mint a nemes jótékonykodás. A becsületes, igaz emberkék soha nem kérnének segítséget semmiben és nem is tudják meghasonlás nélkül elfogadni, mert ők azok, akiknek élvezniük kellene az életet.

– Már nem igaz, drága Vilma, hogy egyszer lenn, máskor fenn. Forog a fekete mágikus kerék a világ fölött, folyamatosan kitermelve a jólétbe nem valókat. A bölcs arról is megismerszik, hogy megelégszik szerény körülményekkel, pontosan tisztában van vele, mennyi szükséges az emberi létfenntartáshoz.

– Sok ilyen felemelt lelkű emberre lenne szüksége a világnak…

– Igen, a bölcsesség békessége rendet teremt mindenütt.

2016. május 16.