Oroszország tekintélyét kikezdték az ukrajnai események, a Kaukázusban viszont egy olyan háború alakul, amely teljesen alááshatja az ottani orosz pozíciókat. Ahogy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, az Azerbajdzsán területén élő örmények szakadár államának teljes katonai összeomlását csak Oroszország diplomáciai beavatkozása mentette meg 2020 őszén, egyben biztosítva, hogy Örményország vezetése is újra megbízhatóan oroszbarát legyen.
Idén februárban még úgy tűnt, hogy az ukrajnai konfliktus kiélezésével Oroszország tovább erősítheti pozícióit a Kaukázusban.
Az azeri elnök a kelet-ukrajnai szakadár államok Oroszország általi elismerése után – de még a háború kitörése előtt – írt alá Putyinnal egy átfogó, szorosabb szövetséget előirányzó megállapodást. (Pedig Azerbajdzsán természetesen nem látja szívesen szakadár államok elismerését.) Miután azonban az orosz csapatok nem hozták a várt teljesítményt Ukrajnában, Ilham Alijev a jelek szerint átértékelte a dolgokat, és úgy láthatja, hogy itt az idő Hegyi-Karabah maradék részének megszerzésére (azeri olvasatban a visszaszerzésére).
Ez a Szovjetunió idején Azerbajdzsánon belüli autonóm terület alkotta az ottani örmények államának magját a 2020. őszi összeomlás előtt, és a fegyverszüneti megállapodás nyomán az északi kétharmadát megtarthatták az örmények (azt a területet, amelyet addig nem foglalt el az azeri hadsereg). Az azeri-orosz-örmény hármas megállapodás szerint erre a területre orosz békefenntartók vonultak be, hogy biztosítsák a fegyverszünetet.
A fennálló helyzetet egy kisebb támadással már tavasszal is elkezdték feszegetni az azeriek, de akkor még nem mentek túl messzire. Az utóbbi egy hétben viszont eléggé kiterjedt támadást indítottak. Általánosnak és teljes erejűnek ugyan nem lehet nevezni, de amennyire a töredékes információkból összereakható, több oldalon igyekeznek megbontani a helyi örmények védelmét.
Ahogy látható, Hegyi-Karabah legsebezhetőbb pontja az a mintegy öt kilométer széles lacsini folyosó, amely délnyugaton az összeköttetést biztosítja Örményországgal. A 2020. őszi háború nagy újdonsága az volt, hogy teljes és masszív légi fölényükre támaszkodva még olyan összefüggő, hegyi terepen is le tudták győzni az azeriek az örményeket, ahol ez korábban sosem sikerült.
Ennek közel sem egyetlen, de legismertebb (pláne most már, az ukrajnai szereplése után) eszközei a török gyártmányú Bayraktar TB2-es drónok, amelyek harci bevetéseiről már most is közzétette az első videókat az azeri védelmi minisztérium.
Bár ezek nyilván szelektált felvételek, de úgy tűnik, hogy az örményeknek továbbra sincsenek olyan légvédelmi eszközeik, amelyekkel védekezni tudnának a Bayraktarok rakétái, valamint a 2020 őszén szintén óriási pusztítást végző, izraeli gyártmányú kamikaze drónok ellen. Ráadásul egy tüzérségi bázist szemmel láthatóan teljesen felkészületlenül ért a konfliktus, a teherautók és lövegek olyan szépen sorakoztak – bár egy részük valószínűleg már pont indulás előtt –, mintha el sem lehetne képzelni légi veszélyt.
A közel két évvel ezelőtti háború tapasztalatai alapján az örményeknek szinte semmi esélyük nincs, a konfliktus kimenetele attól függ, hogy az azeriek mennyit kockáztatnak, és hogyan reagálnak az oroszok – és a két dolog összefügg.
Orosz békefenntartókat megtámadni a kaukázusi álmoskönyvek szerint semmi jót nem jelent, 2008-ban ilyen esetet követően zúzta szét az orosz hadsereg a Dél-Oszétiát visszafoglalni próbáló grúz fegyveres erőket.
A Hegyi-Karabahban lévő orosz békefenntartókat eddig nem érte támadás, de már azt is nehéz elképzelni, hogy az ukrajnai orosz kudarcok nélkül az azeriek meg merték volna kockáztatni az eddig látott akciókat. Ez alapján pedig nem lehet kizárni, hogy Alijev elnök még többet hajlandó kockáztatni, mert az orosz hadsereg ukrajnai lekötöttségét olyan történelmi esélynek tartja Hegyi-Karabah maradék részének elfoglalására, amely talán az ő életében már nem tér vissza. Szándékosan persze valószínűleg nem fogják támadni az orosz békefenntartókat, de ha azok nyitnak tüzet (figyelmeztető lövésekkel állítólag már megtették), akkor nem biztos, hogy kímélni fogják őket.
Oroszország szárazföldi haderejének érdemi része ugyanis Ukrajnában harcol, egybehangzó nyugati elemzői értékelések szerint egyszerűen nincsenek olyan tartalékok, amelyeket gyorsan át lehetne dobni Hegyi-Karabahba az ukrajnai front meggyengítése nélkül. Örményországban vannak ugyan orosz csapatok, de egy nagy háborúban az ő erejük is messze kevés lenne. Rakéta- és egyéb légi csapásokat mérhetnének azeri célpontokra, de ezek önmagukban aligha lennének elegendők, ezt az ukrajnai harcok is világosan megmutatták. Az orosz diplomácia egyelőre annyit tett, hogy a fegyverszünet megsértésével vádolta meg Azerbajdzsánt.https://g7.hu/vilag/20220804/a-kaukazusi-harcok-mutatjak-mennyire-semmibe-veszik-mar-putyint/