| Kedves Olvasónk,
Ön bizonyára arra kíváncsi, hogy mi a helyzet a Magyar Narancs idei 32. lapszámával, és ezért nyitotta meg ezt az üzenetet. Ha mégsem, akkor a következőt javasoljuk. Egy: gondolkodjon el, hogy vajon miért is nyitottam meg ezt az üzenetet? Kettő: ha már megnyitotta, olvassa el, és a végére hátha választ kap az 1. pont szerint felteendő kérdésre.
De térjünk is nyomban tárgyunkra! |
|
| Az újságírói szakzsargonban „dögös”-nek nevezett címlappal jelentkezünk. Igazából persze nem abban nevezik annak, hisz az újságírók sem (mind) elmerokkantak, de mindegy, megpróbáltunk fontoskodni, nem sikerült. A művésznő pályaképét a diszkózene globális történeti fejlődésének kontextusában Csabai Máté vetíti elénk. Szerzőnk rajongani éppen nem rajong érte, az ilyesmi idegen is lenne a joggal elvárható tudományos megközelítéstől, de látja érdemeit. |
|
|
| Ha viszont önnek – szerkesztőségünk néhány korosabb tagjához hasonlóan – Dua Lipa a gyengéje, úgy mindenképpen kattintson DJ Minek gyermeki örömtől fűtött beszámolójára a szerdai Sziget-koncertről, amit térítésmentesen tárunk az ízléses színpadi seggrázás és a lakossági deep house kedvelői elé. Azok, akik további Lipák művészetére kíváncsiak, még megpróbálkozhatnak ezzel,a papa egy időben a koszovói albán érzelmes rockzene zászlóshajója volt, de ezt igazából fél szívvel ajánljuk, Dukagjin valószínűleg nem véletlenül vonta be a vitorlákat. A Dukagjin egyébként történelmi albán név, így hívták azt a górét, aki a 15. században a Dukagjin-törvénykönyvben kanonizálta az ősi albán szokásjogot, többek közt a vérbosszút. Ennek, vagyis a Kanunnak a messze ható, és távolról sem vidám következményeiről a remek albán író, Ismail Kadare Kettétört április c. regényéből tájékozódhatnak, az tényleg remekmű. |
|
| Dua mellett lapszámunk másik headlinere Navracsics Tibor, ő a riszálást nem a színpadon, hanem területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős miniszterként gyakorolja. László Géza kisesszéjében arra vonatkozóan ad némi útmutatást, hogy hogyan, milyen tárgyalási stratégiával tudná Tibor az uniót pénzeszközök átadására bírni, míg Béres Máté azt vizsgálja, hogy az ugyancsak Navracsics hatásköre alatt megalakuló Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács képes lehet-e megoldást találni az érintett települések szaporodó gondjaira. Amúgy megnéztük a minap Navracsics Facebook-oldalát, annak tanúsága szerint a miniszter sokfelé járt a nyáron, de Brüsszelben például nemigen, biztos telefonon intézkedett. Arra pedig, hogy hány öltést varrhat Tibor az agglomerációs tanácsban, a gödi polgármester, Balogh Csaba bon mot-ja ad támpontot, miszerint „nincs túl sok reményem abban, amiben Navracsics Tibor részt vesz”. Mindegy, legalább nem énekel. |
|
Béres Máté, újságíró
Rendészettudományit végzett, újságíró akadémiára járt, korábban szakmai lapoknak írt. 2018 óta a Magyar Narancs munkatársa. Általánosságban tájékoztat, de igyekszik azok történeteit is feldolgozni, akiket hatalmi pozíciókban lévők megkárosítottak.
Cikkei elérhetők itt.
|
|
|
| Tényleg nem azért a 850 forintért, amibe a lapszám kerül, de tele vagyunk jobbnál jobb riportokkal is. Bod Tamás Dombegyházon döbben meg az ágrólszakadt falu lakóit sújtó gigantikus víz- és csatornadíjakon, Bakos András pedig a zákányszéki zöldséges csődjét és beszállítóinak keserveit meséli el. Van ebben a sztoriban elég csavar ahhoz, hogy izgalmat s gondolatokat ébresszen a jó olvasóban, még ha eddig Zákányszék létezéséről sem volt értesülve– valóságos kis novella, amit az élet írt. |
|
| Dél-Magyarországról – melynek lapunk elkötelezett lantosa – az irányt a világháló felé vesszük, Markó Anita cikke elmagyarázza, hogyan próbálkozhat bárki irodalmi önkifejezéssel és regényírói karrierrel az ilyesfajta kísérletezésre szakosodott önpublikációs, vagyis self-publishing platformokon. Aztán a szokás szerint szigorú és éleslátó művészetkritikai előterjesztéseink következnek, de ezeket nem részletezzük, mivel most már el kell mennünk a következő lapszám ügyeit intézni, és az ODA együttes, amit kizárólag az önök kedvéért hallgatunk másfél órája, amúgy is a kelleténél több agysejtünket pusztította el. |
|
| Azt viszont lapunk egyik idolja, Danilo Kiš mondotta egy ízben, hogy a jó olvasó ritka, mint a fehér holló. Erről megoszlik a véleményünk, de abban vita nélkül értünk egyet magunkkal, hogy az az olvasó, amelyik elmegy az újságoshoz Narancsot venni, vagy előfizet rá itt, az biztosan jó olvasó. Ez csak úgy az eszünkbe jutott, ne érezzék magukat presszionálva. |
|
Lesz-e elég tűzifa télre?
A fa szerepe eddig is jelentős volt a tüzelőellátásban, de most úgy tűnik, a rezsinövelés hatására még inkább megnőtt. De vajon ki lehet-e elégíteni az igényeket? |
|
|
Könyv, zene, kiállítás, film, színház – a Narancs heti kulturális kínálata:
KÖNYV
Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói
Szőcs Petra új verseskötete az előzőhöz hasonlóan gazdagon játszik valóságos és valóságon túli, valószerű és képtelen elemek viszonyrendszerével. Törpék, katasztrófakutatók, trónörökösök, amatőr filmesek, sziámi iker színészek bukkannak fel, de a kötet legizgalmasabb vonása, hogy a versekben gyakran összeszövődik a különös szereplőkkel benépesített magánmitológia és a nyilvános történelmi-társadalmi valóság. Kritikánk a kötetről itt!
KIÁLLÍTÁS
Still in Bloom
A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. A Molnár Ani Galériában látható csoportos kiállításon négy fiatal művész sokféle megközelítésből és más-más műfajok felől dolgozza fel és át a virágcsendélet műfaját. Olvassák el Dékei Kriszta írását a kiállításról itt!
FILM
Svindler
Paul Schrader filmjének hőse (Oscar Isaac) hivatásszerűen kártyázik, kigyakorolt virtuozitással fejben tartva a már kijátszott lapok mindegyikét, és felmérve a további nyerési esélyeket. A film kontextusában ez egy metafora is: egy az őt ért traumán az élet minden területének végletes racionalizálásával és sterillé tételével felülemelkedni akaró egykori katona stratégiája az elviselhetetlen elviseléséhez. Kritikánk a filmről itt található!
|
|
|
|
