„Készülünk. Imádsággal, öntapadós szigetelőcsíkokkal, sztrájkkal, nagyanyáink recepteskönyvével, lopott fával. Már látjuk a tehervonatot az alagút végén. Van zsákjában minden jó” – kezdi írását a publicista a HVG hasábjain, utalva Gyurcsány Ferenc posztjaira, amelyben a bukott miniszterelnök rendszeresen azt üzeni, hogy „készülünk”.
S ha senki más nem készül, nem mutat semmiféle életjelet, végre újra élére állhat a kérdés: Orbán vagy Gyurcsány?” – teszi fel a kérdést a szerző.
Tóta W. szerint azt ma nem láthatjuk, hogy 2026 előtt egyáltalán előáll-e az alkalom a kormányváltásra.
Simán megeshet: a Fidesz nem fog fellázadni, de például az előfordulhat, hogy érezve a mocsár mélységét, amibe belenavigálta az országot, Orbán ideiglenesen átadja a kormányrudat valami kopó alkatrésznek, aztán kicsúszik a kezéből az irányítás. Vagy beteg lesz. Vagy megunja. Vagy a reménytelenségből olyan ellenállás kerekedik ki, amely kikényszeríti a visszalépését. Omlásában súlyos a légvár”.
Azzal kapcsolatban, mi lenne, ha mégis Gyurcsány venné át a kormányzást, Tóta W. úgy vélekedik: „ami itt kormányzás címen folyik, azt nem lehetetlen túlteljesíteni, sőt. De attól még elkúrhatja megint, lássuk be”.
olvastunk már más fehérjehalmaz ódát is:
„Kockás papíron nem lehet összeadni a pártok táborát – szólt az intelem éveken át. Igaz: a valóság jelenségeit általában nem a tiszta algebra írja le, hanem alkalmazott tudományok, például a fizika. Hadd cipeljek ide egy fizikai fogalmat, amely az eseményeket és a várható jövőt alkalmasabban meséli el, mint a kockás papír. A gravitációt.
Nincs ezeknek a pártoknak olyan tábora, amit egyáltalán érdemes lenne összeadni. Vannak kisebb rajongói körök persze, elsősorban a DK és a Momentum körül, illetve egyes politikusoknak van holdudvaruk, akik személyes szimpátiájukat terjesztik ki a pártra. De ha most csak ezek az emberek emelték volna fel a seggüket, akkor Tarlós Istvánt ma is főpolgármester úrnak szólítanák. A szavazók többsége egyszerűen ellenzéki. Kipróbálna már mást is a keresztény szabadság helyett, bosszúra szomjazik a NER-lovagokkal szemben, el tud képzelni jobb kórházakat és iskolákat, viszolyog az újságokat, egyetemeket szétverő barbár inváziótól, vagy simán csak jobb életet remél a váltástól, mint évszázadok óta oly sokan.
Osztályrészük eddig a reménytelenség volt. Lefutott meccseket néztek végig, de már inkább csak a tévéből. Voltak, akik állampolgári kötelességből, mások a lottózók optimizmusával, vagy csak dafke elmentek szavazni, de tudták, hogy a győzelem kizárt. Józanabb közszereplők ki is mondták: a kétharmad megakadályozása a reális cél. Ebben az országban nem hivatásos politikusok, hanem az őket támogató, náluk okosabb civilek dobták be a taktikai szavazást is.”
https://uploads.disquscdn.com/images/2c83a9cdd99bcd3ce2f4c8083fba899e864c8563a09c1ea1684c178c23f189c8.jpg?w=800&h=395
Tótawé már régen beteg
Nem régebben mint bajerzsóti.
Tótawé már régen beteg
Nem régebben mint orbán.