Aki 45 évesen gyorsabban gyalogol, annak fiatalabb a szervezete és az agya is – állapította meg egy új amerikai kutatás. A gyaloglás leggyorsabb, de még nem futó tempója ugyanis jó jelzője a szervezet és az agy öregedésének.
A lassabban gyaloglóknál egy 19 fokozatú skálán „gyorsabb öregedést” mutattak ki: tüdejük, fogsoruk és immunrendszerük általában rosszabb állapotban volt, mint a gyorsabban gyaloglóké – idézte a JAMA Network Open című szaklap friss számában megjelent tanulmányt a ScienceDaily.com.
„Az a meglepő, hogy ezt 45 éveseknél állapítottuk meg, nem idős geriátriai pácienseknél” – mondta Line J. H. Rasmussen, a Duke Egyetem pszichológiai és idegtudományi tanszékének kutatója.
A kutatásban résztvevők gyerekkorában végzett mérések előre jelezhették, kiből lesz lassabb gyalogos. Háromévesen felvett IQ-, nyelvi értési és kudarctűrési tesztjeik, mozgásuk ügyessége és érzelmeik irányításának képessége megjósolta a 45 éves kori gyaloglási sebességüket.
„Az orvosok tudják, hogy akik a hetvenes, nyolcvanas éveikben lassabban járnak, általában előbb halnak, mint a hasonló korban gyorsabban gyaloglók. Az új tanulmány azonban az óvodás kortól az életközépig terjedő időszakot ölelte fel, és azt találta, hogy a lassú járás évtizedekkel az öregség előtt jelzi a problémát” – mondta Terrie E. Moffitt, a Duke Egyetem és a King’s College London tudósa, a tanulmány vezető szerzője.
A hosszú távú kutatás majdnem ezer embert vizsgált, akik mindannyian az új-zélandi Dunedinben születtek ugyanabban az évben. Életük során rendszeresen vizsgálták őket, utoljára 2017 áprilisa és 2019 áprilisa között, 45 éves koruk körül.
Az utolsó mérések MRI-eredményei azt mutatták, hogy a lassabban járóknak általában kisebb volt az agytömegük és az agykéreg vastagsága, kisebb az agyfelszín területe és több volt az agyi erek betegségének a jele, vagyis agyuk valamivel idősebbnek tűnt a gyorsabban gyaloglókéhoz képest.
(MTI)
Nem igaz, felesleges pénzkidobás az ilyen felmérések sorozata. Én kisvárosban éltem, nem tudok mai napig sétálni, egyszerűen nem megy a tétlenül mászkálás. Célirányosan mentem ügyeimet, boltot intézni, dolgozni, gyorsan, mert nem tudtam lassan járni. Sem egészségem, sem fogazatom nincsen, sőt szájpadlásom sem. Itt fordítva jellemző a megállapítás, a lassú, lustának tűnők sokkal hosszabb életűek, mint a szorgalmasabbnak látszóak.