Jakab Péter: Megbántam, amit a választás éjjelén tettem, ma már odaállnék Márki-Zay mögé

Nem akarja elmondani, hogy azok közül, akik a Parlamentben ülnek, melyik az életképes, és melyik a nem életképes ellenzéki párt?

Nem nekem kell ezt meghatároznom. Higgye el, ez el fog dőlni. Véleményem van, de a választóknak kell dönteniük.

Ez az új mozgalom miben lesz más? Mi lesz az innováció ebben a politikai projektben, ami hiánycikk az amúgy eléggé tömött ellenzéki térfélen?

Nem önmagunkkal, vagyis nem ideológiákkal foglalkozunk. Nem egy ideológiaközpontú közösség a mienk, hanem emberközpontú. Nem azt keressük, ami elválasztja a magyar embereket, az ideológiák ugyanis ilyenek. Azt keressük, ami összeköt. A problémákat, amelyek ideológiától, oldalaktól függetlenül mindenkit érintenek. Melóst, kisnyugdíjast, tanárt, rendvédelmi dolgozót. És ezekre keresünk megoldást. Az összefogásban hiszünk. Az életképes ellenzéki erőknek közösen kell az Orbán-rendszer ellen alternatívát mutatniuk. A mostani ellenzékre, ha ránéz a választó, nem lát alternatívát. Egy-egy karaktert látnak, de felteszik a kérdést: hol van egy árnyékkormány? És ez jogos igény. Én is megkérdem ezt, hol az az árnyékkormány, amire mi alternatívaként tudunk mutatni, ha holnap ez a rezsim összeomlik a gazdasági nehézségek miatt. Ki veszi majd át a válságkezelést? Ilyen ma nincs. Önmagukba temetkező pártok vannak. A Nép Pártján Mozgalom szeretné, hogy az összellenzéki együttműködés folytatódjon – kijavítva az eddigi hibákat.

Erre visszatérünk később, de most jobbikozzunk kicsit.

Ma már nekem sokkal könnyebb az életem.

Ami a Jobbikban történt, olyat azért alig látni: megválasztanak valakit elnöknek kényelmes többséggel májusban, majd pár hét múlva, június elejére már akkora a balhé a párton belül, hogy a frissen választott elnök maga mond le, és nemsokára ki is lép.

A Jobbik nekem az elmúlt időben egy nehezékekkel teli hátizsák volt, semmint egy benzinnel teli motor. Inkább visszahúzott, semmint előre hajtott.

Amikor újraválasztották májusban, mi járt a fejében?

Voltak elképzeléseim, hogy lehet az EP-választásra hatékonyan felkészülni.

Azt mikor látta, hogy gondjai lesznek?

Az első jel, hogy gond van, az volt, amikor az elnökségi ülésen történtek, elhangzottak visszaköszöntek a kormánypárti médiában.

Mire kell gondolni? Olyanokra, hogy „Jakab Péter maga elé meredve ül az elnökségi ülésen?”

Volt ilyen is. Ez például egy olyan hangulati elem volt, amikor az elnökségi ülésen 5-4 arányban elkezdtek leszavazni. Piszlicsáré, de jelentős kérdésekben is. Mindenképp velem szembe akartak jönni, hogy megmutassák, nem én vagyok a főnök, hanem ez az ötös fogat.

Kikről beszélünk? Potocskáné, Ander Balázs.

Neveket ma már kár említeni, mert mindenki átfordult az ötös fogat mellé.

Szóval ott ül, mint elnök, mire a többiek elkezdik szépen leszavazni. Az milyen érzés?

Nem tragikus, mert a szavazati arányokon lehet változtatni. Amin nem tudtam változtatni, hogy ami elhangzott az elnökségi üléseken, vagy hangulati elem, amiről senki más tudhatott, mert más nem volt a teremben, csak elnökségi tag, ez elkezdett szivárogni – mégpedig egyenesen a Fideszhez. Ez megdöbbentő volt. És ez nemhogy abbamaradt, hanem szisztematikusan folytatódott. Volt, hogy számon kértem őket, hogy legalább a látszat kedvéért háborodjatok már fel, hogy az elnökségből valaki szivárogtat a Fidesznek, ne csak engem zavarjon már ez – ám erre senki nem háborodott fel.

Korábban ugyanezekkel az emberekkel  együtt tudott dolgozni, és nem volt szivárogtatás.

Egy személyi változás viszont történt.

Hozzá köthető a szivárogtatás?

Abban az elnökségi tagban kifejezetten nem bíztam meg, nem is szerettem volna az elnökségi üléseken látni őt. Korábban mindenki más jelen volt az elnökségi üléseken, és semmi nem jött ki 2020 óta. Ahogy ez a hölgy bekerült az elnökség csapatába, onnantól kezdve pedig miden kikerült, egészen addig, amíg be nem nyújtottam a lemondásomat. Kvárik Anita volt az új személy, valamiért az ő nevét nem is emlegeti a fideszes média, talán vigyáznak rá. Hogy aztán a szivárogtató kiket vihetett magával, bekapcsolódott-e ebbe bárki más is, nem tudom. Jelzésértékű, hogy amint benyújtottam a lemondásomat, úgy az elnökségi ülésekről történő szivárogtatás is megszűnt. A feladat teljesítve, Jakab lemondott.

Segítsen, mert nem értem, mi ebben a rendszer. Vannak abban az elnökségben kilencen, ön azt mondja, hogy volt egy gyenge láncszem. De ez a pici pólus hogy tud lenyomni egy elnököt? Hogy tudja maga mellé állítani a többieket, akikkel régen rendben mentek a dolgok?

A Jobbik április 3-án kapott egy óriási pofont az összellenzékkel együtt. Ettől valakinek a harci kedve jött meg, ez vagyok én. Valaki viszont azt mondta, hogy ki kell egyezni a rezsimmel. Nem lehet akármit, és akárhogy mondani, csendbe kell maradni. Ne kritizáljuk olyan keményen a rezsimet, el lehet úgyis éldegélni. Azt gondoltam, hogy ez eddig csak a Mi hazánk mondása lesz, de most úgy tűnik, hogy a Jobbik is felzárkózik melléjük.

Azt állítja tehát, hogy megpuccsolták.

Így van. Ez a Fidesszel közösen elvégzett puccs volt.

Aztán már frakcióvezető sem lehetett tovább.

A frakcióval semmi gond nem volt, amíg engem nem puccsoltak meg. Mindenki, aki valamilyen pénzügyi juttatást kap, legyen az képviselő vagy alkalmazott, hajlamos az erőcentrumhoz húzni, oda, ahonnan a pénzt és a pozíciót reméli. Ahogy változik az elnökség összetétele, úgy változott az ő irányultságuk is, miután már nem Jakab Péter volt ez a vezető ember, villámgyorsan elfordultak tőle.

Ott tartunk a történetben, hogy július elején jött a Jobbik EP-képviselője, Gyöngyösi Márton, akiből az ön utódja lett a párt élén.

Az utolsó szög a Jobbik koporsójában az volt, amikor Gyöngyösi Márton újonnan megválasztott, békét hirdető elnökként azt kérte tőlem, hogy maradjak stratégiai csendben, húzódjak hátrébb, pihenjek, ne foglalkozzak politikával, majd két év múlva kampányoljuk együtt, addig viszont ne szólaljak meg.

Erre ön?

Egy gazdasági válság kellős közepén, amikor a rezsiárak elszabadulnak, amikor nincs benzin a benzinkutakon, víz az Alföldön, a hazaárulás netovábbja azt kérni egy ellenzéki képviselőtől, hogy ahelyett hogy küzdjön a gazdasági válság kárvallottjaiért, inkább maradjon csendben, és hagyja őket cserben. Gyöngyösi nekem olyan üzenetet adott át, amit Rogán Antal is küldhetett volna.

Szóval ő is áruló?

Olvastam egy Szabad Európa-cikkben, hogy Rogán Antal megüzente az ellenzéknek, meg ne próbálják kihasználni a gazdasági válság okozta elégedetlenséget. Hogy Gyöngyösi Márton kinek az embere, nem tudom, de tény, azt az üzenetet kaptam, hogy egy gazdasági válság ellenére maradjak csendben. Épp akkor, amikor a legkeményebben kéne vinni a zászlót a magyar embereknek reményt mutatva. Az pedig az emberi aljasság ne továbbja, hogy a Jobbik elnöke a nekem írt nyílt levelében az általam képviselt magyar embereket hőbörgő hordának nevezte. Akiket én képviselek, azok a gazdasági válság vesztesei. Ha a Jobbik elnöke azt kéri tőlem, amit egy fideszes kérne, ha úgy beszél, mint egy fideszes, akkor lehet, hogy ő valójában fideszes. Még akkor is, ha épp Gyöngyösi Mártonnak hívják.

Törvényszerű volt, hogy kilép miután lemondott? Volt olyan verzió, hogy nem bútoroznak szét?

Az volt a tervem, hogy együtt maradunk. Amikor leültünk egymással beszélni, mondtam, hogy Marci, mi jól kiegészíthetjük egymást, te egy öltönyös, nyakkendős diplomata vagy, eleve azt hirdetted meg, hogy a fővárosi, városi értelmiséghez szeretnél szólni. Én viszont meg tudom szólítani a rezsim kárvallottjait, éljenek azok akár a pesti panelben vagy vidéken, Egészítsük ki egymást, hagyjatok szabadon dolgozni. Erre volt az a válasz, hogy nem lehet, mert az én politikám nem illik bele a Jobbik politikájába, húzódjak háttérbe, stratégiai csendet kér tőlem. Erre közöltem, hogy szó sem lehet róla. Nem tudok csendbe maradni, nem akarok meghasonlani. Nem volt kérdés, mit választok.

Több mint két éve irányított egy pártot, aztán pár hét alatt elvesztett minden kontrollt felette, és maga ellen fordult a vezetőség többsége. Most még azt is mondta, hogy ha a pártban marad, az meghasonlással járt volna. Ez erős, alig pár hónapról beszélünk.

Az emberi csalódás része a nehezebb, mert a pozíció nem érdekel. Ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik. Mondják azt is, hogy a bukáshoz és a sikerhez ugyanazon az úton lehet eljutni, csak a sikerhez tovább kell menni. Most megyünk tovább. És én vagyok az első volt jobbikos politikus, aki nem azért hagyja el a közösségét, hogy a Fidesznél kössön ki. A Jobbik az, ami a Fidesznél fog kikötni. Mert vagy ki akarják végezni a Jobbikot, vagy a baráti ellenzék részeként képzelik el, ezért kellett Jakab Pétert likvidálni. De szerintem rosszul járnak. Mondjuk, pénz nincs nálunk. Hit, ember viszont van itt.

A Jobbikban viszont most már nem hisznek semmiben. Csak túl akarnak élni, van négy év állami támogatásuk. De nincs karakter, nincs irány. A Jobbiknak vége.

A másik oldalnak ehhez képest van egy eltérő magyarázata. Több jobbikos politikus beszélt arról, hogy az önnel való konfliktus kulcsszereplője Molnár Enikő, az ön munkatársa. Hogy Molnár befolyásolja önt, és lényegében összeférhetetlenné teszi, hogy Molnár túl sok hatalmat akar. Mit szól ehhez?

Ő volt korábban a kabinetfőnököm, azaz döntést nem hozhatott, a döntés előkészítésbe viszont természetesen részt vehetett. Mindenről az elnökség döntött, soha nem jelezte senki, hogy gond lenne, minden döntést közösen hoztunk meg. Az, hogy ők egy alkalmazottra akarják hárítani a felesőséget, hogy ennek a szakításnak ő az oka, az olyan, mintha azt mondanák, hogy Molnár Enikő a Jobbik Soros Györgye. Az a helyzet, hogy Jakab Pétert nehéz támadni, mert Jakab Pétert a Jobbik-tagság szereti, az aktív tagság egyébként jön is velem. Tehát azt találták ki, hogy nem Jakab a hibás, hanem a környezete, aki biztos rossz tanácsokat adott neki, bár soha nem hozhatott döntéseket. Egyedül én sem amúgy. Az elmúlt két évben mindent megszavazott az elnökség.

Azokat a felvételeket, amelyek a kormánypárti sajtóban jelentek meg, és amelyek azt sejtetik, hogy ön és Molnár közt szorosabb magánéleti kapcsolat van, hogyan kommentálja?

Úgy kommentálom, hogy annak semmi köze a politikához.

Menjünk kicsit be a Parlamentbe, ahol ősztől már nem tud Orbánhoz beszélni.

Piszkosul fog hiányozni!

Függetlenként még az sem biztos, hogy válaszolni fognak önnek.

Éjjel, napirend után beszélhetek majd nagyjából az üres padoknak. Igen, ez lesz, erre készülök.

Hatalmas érvágás lesz. Az ismertségét ezek a felszólalások és videók hozták meg önnek.

Viszont fogok lakásfórumozni.

Az mi?

Eddig csak utcafórumoztam, vártam, hogy jöjjenek az emberek. Most abba teszek időt, hogy nem azt várom, hogy az emberek jöjjenek hozzám, hanem én megyek el hozzájuk. Meghívnak a saját lakásukra, rám írnak, hogy igyunk egy fröccsöt, együnk egy paprikás krumplit, és én megyek beszélgetni, mire áthívják az ismerősöket. Rendkívül őszintén tudunk így beszélni, sőt emberi kapcsolatok alakulnak ki. Nekünk kell a szavazókhoz elmenni. És ez nem egy-két hónapos munka, lehet, hogy négyéves munka lesz. Közvetlenül kell foglalkozzunk a magyar emberek problémáival.

Mi ma egy ellenzéki politikus első számú teendője? A kormányra mutogatni, ügyeket feltárni, feltüzelni az embereket, támadni a Fideszt, rombolni a népszerűségét, vagy megpróbálni keresni a rést, itt-ott valamilyen eredményt elérni, ahogy most épp a tűzifarendeletnél történt?

A kettő kiegészíti egymást. Nagyon súlyos gazdasági krízis lesz, ami hatalmas dühöt szabadíthat fel az emberekből, de ezek az érzelmek parlagon is maradhatnak. Az érzelmeket tüntetés formájában be kell csatornázni, hogy a sok elégedetlen akarat egy irányba mutasson, és ne porladjon szét, ily módon a kormányra nyomást lehet gyakorolni, hogy apróbb korrekciókat elvégezzen. De egyébként az egész rendszer rohad, az apróbb korrekciók nem biztos, hogy segítenek. A rezsimbontáshoz a közösségépítés, hálózatépítés, elengedhetetlen, és ez nem biztos, hogy a szakpolitika mentén kell történjen. Hanem hitelesség mentén. Építkezés mentén. Persze előállhat olyan helyzet is, hogy a válság okozta indulat önmagában is elhozhatja a rezsim bukását.

Mit gondol az ellenzéki önemésztés egyik slágeréről, a „Gyurcsánnyal vagy nélküle” nevűről. Tehertétel-e a DK elnöke, lehet-e vele nyerni, vagy sem?

Ha a politikust, a vezetőt ismerik az emberek, azt lehet gyurcsányozni, hatástalan marad. Akit nem ismernek, azt könnyű rombolni: ezért is kell közösséget építeni.

Április 3. óta beszélt Gyurcsánnyal? Kapcsolatban vannak?

Nem beszéltem vele, semmit nem tudok róla. Kiestem a pártelnöki körökből.

A másik visszatérő ügy: van az ellenzéknek megvett része?

A jobbikos tapasztalat után el tudom képzelni, hogy ez a legenda igaz is lehet. Másról nem szeretnék beszélni. Minden pártnak jól felfogott érdeke, hogy a gyenge láncszemeket kezelje. Ez az összellenzék érdeke is. Ha ez az összellenzék a Jobbikot odaengedi a tárgyalóasztalhoz, félek, hogy a trójai falovat engedni be maga közé.

Sajnos az ellenzék április 3. óta a földön fekszik, ezért mer megtenni mindent Orbán, mert a túloldalon nincs semmi, hiába zuhan a népszerűsége, a másik oldalon nem fog nőni senkié. Mert nincs másik oldal. Egy tévelygő, vert sereg ténfereg ott, amely még mindig nem tért magához.

Azt mondta korábban, hogy tanulni kell a hibákból. Mik lennének ezek a hibák? Például az előválasztásnál.

Kezdjük azzal, hogy senki nem mondott jobbat az előválasztásnál. Volt egy pilot program, most fogtunk össze először országos szinten. A jelölt kiválasztását a választókra kellett bízni. Végül született egy torz végeredmény, mert a nagyvárosok eldöntötték, hogy szerintük vidéken ki alkalmas legyőzni Orbánt. Olyan hibát nem lehet elkövetni, hogy a vidék, a falvak népét az előválasztásból kizárjuk. Másrészt az rossz, ha valaki szétlövésben gondolkodik, hogy rossz az összefogás, megpróbáltátok, nem sikerült, tessék, rossz az egész. Ez tévút. Ha nincs összefogás, sose lesz kormányváltás, és akkor se, ha nem javítjuk ki a hibákat.

És mi a személyes tanulság? Miben hibázott Ön, mit kellett volna másképp csinálni az elmúlt bő egy évben? Az előválasztás jelentős kudarc volt önnek, hiszen nem arra készült, hogy végül csak Fekete-Győr Andrást előzi meg.

Nem mondhatok le a nagyvárosokról és Budapest megszólításáról. Ha nem tudom megszólítani a nagyvárosok, a főváros népét, akkor soha nem leszek az ellenzék vezetője.

Ez a cél? Hogy az ellenzék vezére legyen?

Ilyen célról nem lehet lemondani.

Az biztos, hogy ez a szerep épp kiadó.

Az lesz az ellenzék vezetője, aki megdolgozik érte. Aki megspórolja abból nem lesz vezető. Én szeretnék megdolgozni a kormányváltásért, ha ez azt jelenti, hogy én leszek az ellenzék vezetője, akkor jól dolgoztam.

Ha nem én leszek az ellenzék vezetője, akkor kicsit rosszabbul dolgoztam, akkor viszont azt fogom támogatni, aki az ellenzék vezetője lesz.

Térjünk vissza a tanulságokhoz. Azokra, amik önre vonatkoznak.

A másik tanulság a kormányzóképesség felmutatása, illetve ennek hiánya. Ezt éreztem az előválasztás során, menetközben én is. Hogy ritmust kéne váltanom. Amikor az indulatot, az emberek dühét kifejeztem, átadtam, akkor fel kellett volna mutatni a kormányzóképességet is, a kommunikációmban a szakpolitikát. Erre pedig már nem volt erőm. És van még valami. Ma már odaállnék Márki-Zay mögé a választási vereség estéjén.

Tessék?

Igen, odaállnék.

Meg is bánta a videót, amelyben őt tette felelőssé az eredményéért?

Megbántam. Az egy érzelmi döntés volt. Fáradt voltam, dühös voltam. Rettenetesen elkeseredett. Pesten voltunk, jöttek be a számok, és láttuk, hogy ez teljes krach, totális vereség. Nagyon dühös voltam, és hoztam egy ilyen döntést. Péterre nagyon mérges voltam, rengeteget dolgoztam a kampányban, rengeteget magyarázkodtam miatta. Aznap este úgy éreztem, hogy én már nem akarok e mögé az ember mögé odaállni, hogy még ezt az eredményt is én magyarázzam meg, magyaráztam a kampányban az ő elrontott mondatait épp eleget! De az, hogy nem álltam oda, akkor sem volt tőlem korrekt, sem elegáns. Ma már odaállnék a színpadra, ha ma kéne döntenem, odamennék mögé. Ez az egyik tanulás az én pályámon, hogy soha ne hozz érzelmi döntést, számolj tízig. Akkor ott viszont nem számoltam.

Mérges Márki-Zayra?

Akkor az voltam, ma már nem vagyok az. Ő is ember, ő is hibázik. Remélem, hogy ő is tanul belőle. A hiba nem bűn, csak akkor, ha nem tanulunk belőle.

Ezt megbeszélték? Tudható, hogy sok feszültség volt önök közt a kampányban.

Nem beszéltünk. Neki sincs pártja, nekem sincs. A választó majd eldönti, kivel kell leülni egy asztalhoz.

Most épp újra riválisok. Ő is szervezi a maga hálózatát, kritizálja a parlamenti ellenzéket, támadja a kormányt.

Csakhogy ő nem jutott el arra a felismerésre, hogy az összefogásnak együtt kell maradnia, mert ő azt mondja, hogy nem kell mindenkivel összefogni. De ha ezt csináljuk, ha elkezdünk finnyáskodni, akkor nincs esély a kormányváltásra.

Ha valaki életképes politikai szereplő, akkor is össze kell vele fogni, ha nem szeretem. Bizony én a magam részéről Péterünket sem kedvelem különösebben, de ha a helyzet úgy hozza, hogy így jön ki a matek, akkor a kormányváltásért össze fogok Márki-Zay Péterrel is. Aki viszont potyautas a rendszeren, azokat el kell engedni.

A Jobbikkal is összefogna? Már ha életképesnek bizonyul?

A Jobbik jelenleg a Fidesz szekerét tolja. A Mi Hazánk is életképes, de attól még a Fidesz testvérpártja. Én a valódi ellenzékről beszélek. A Jobbikot már nem tartom ide tartozónak.

Hogy van itt és most? Ahogy itt ül: elégedett?  

Most már rendben vagyok. Az enyéim közt vagyok.

Egy éve volt rá esély, hogy miniszterelnök-jelölt lesz, jött fel az ellenzék, a kormánypárt foghatónak tűnt, aztán jött a háború, jött április 3. és a valaha volt legnagyobb Fidesz-győzelem, önt nem sokkal később megfúrták a pártjában, kilépett, most pedig itt van ez a mozgalom, ami tulajdonképpen az ön politikai túléléséről is szól. Ez az év azért egy kiadós zuhanásnak, esésnek tűnik.

De egy esélynek is. Mert újra lehet kezdeni, Amikor itt pár száz ember előtt beszélek a Nép Pártján Mozgalom zászlóbontóján, azt látom, hogy van kikkel újra kezdeni, és van kikért harcolni.

24.hu