A Miskolc utcáin szerkesztő csapata meggyőződéssel vallja, hogy Miskolc akkor volt igazán erős és sikeres város, amikor a polgári gondolat, szemlélet és szellemi energia munkálkodott a Szinva völgyében. Ennek a korszaknak a sikerei jelentős részben a miskolci zsidó közösség értékteremtő munkájához kötődtek. Ahhoz, hogy Miskolc ismét magára találjon, hogy levetkőzze a kishitűség béklyóit, hogy ismét erős és sikeres város legyen, nos ehhez ismerni, sőt büszkének kell lenni a múltban gyökerező értékekre és szembe kell nézni az elmúlt emberöltő mulasztásaival.
Ezen gondolat mentén a jövőben számba fogjuk venni a miskolci zsidóság által felhalmozott szellemi és kulturális értékeket, azokat az erőforrásokat, amelyekre ma is támaszkodhat városunk.
Fogadjátok szeretettel a Kazinczy utcai nagyzsinagóga történetét Búzafalvi Tamás, a Mazsihisz turisztikai munkatársa tollából:
Az első imaház Miskolcon 1764-ben épült a Pece patak partján, a mai Palóczy és Patak utca sarkán, de néhány magánházban is működött imaterem Miskolcon. Később, az 1800-as évek első felében felújították a Palóczy utcai zsinagógát, azt az épületet az 1878-as nagy miskolci árvíz tette romhalmazzá. Ezt követően ismét újjáépítették 1901-ben a zsidó templomot, majd sajnálatos módon 1963-ban a kommunista időszak idején került sor a templom felrobbantására. Azt mondta az akkori pártvezetés, hogy nincs szükség két zsinagógára Miskolcon, ezért azt le kell bontani (a helyén manapság egy jellegtelen nem fedett autóparkoló áll).
Visszatérve az 1800-as évek közepére, a zsidó közösség kinőtte idővel az említett zsinagógát, így került sor 1856-tól az egykori Vereshíd, ma Kazinczy utcai nagyzsinagóga építésére, melynek átadása 1863-ban történt ünnepélyes ökumenikus körülmények között. Az avatáson a putnoki rabbi magyarul tartott ünnepélyes beszédet, majd énekelt a helvét Református Gimnázium énekkara.
Ludwig Förster német építész tervei alapján készült az épület, ő tervezte a budapesti Dohány utcai zsinagógát (melyet 1859-ben adtak át) valamint a bécsi Leopoldstadt-i zsinagógát is. Neoromán moreszk stílusban épült, több újítást is alkalmazott Förster, mint például orgonát tervezett a zsinagógába, a tóraolvasó asztalt (bima) pedig közvetlenül a frigyszekrény elé rakták, nem a templom közepére. Ez tiltakozást váltott ki a többségében orthodox hívekből, a sátoraljaújhelyi rabbigyűlés 1868-ban kiátkozta Fischmann Ezékiel Mózes miskolci rabbit. Ezután visszahelyezték a templom közepére, az orgonát pedig elajándékozták egy borsodi református templomnak.
Neoromán oszlop és azokra ültetett félkörív díszíti az udvarra néző főkaput, amely fölött héberül ez olvasható: „Gyülekezeteid imáinak meghallgatója, Hozzád jöjjön minden test, a teremtés 5623 évében.” A Kazinczy utcai homlokzatot és az udvarit is egy arabeszkes rózsaablak és keskeny íves ablakok díszítik, a háromhajós, álbazilikás épület belsőjében karcsú vaspillérek vannak, melyek díszítésében gótikus és bizánci elemek keverednek, a falfestések Horovitz Lipót felvidéki zsidó festőművész munkája.
2019-ben történet egy állagmegóvás, de mind a falfestésekre, freskókra, mind a vaspillékre igencsak ráférne egy alapos felújítás, mert jelenleg éppen csak nem életveszélyes az épület, de igen szomorú, lepusztult állapotban van…
Most is ez a közösség tartja markában a várost, agonizál is Miskolc.
Azok a zsidók magyarabbak voltak a magyarnál. A mostaniaknak csak arra kell a hálózat, hogy érdem nélkül teletömjék a zsebüket. Minden fontos hely az övék, minden lehetőséget egymást közt osztanak el. Mi meg csak gürizzünk.