Orbánnak nem célja, hogy a lakosság 100 százalékát maga mellé állítsa. Elég 35 is…Orbán politikai hátországa a neonáciktól a jobbközépig terjed

Ungváry Krisztián: A beszéd alapvetően annak a putyinista propagandának a lecsapata volt, amit Orbán Viktor eddig is terjesztett. Ebben a világképben a bukott Nyugattal szemben állnak az olyan erőteljes és józan gondolkodású politikusok, mint amilyen ő maga – ilyen értelemben nem tartalmazott sok újdonságot, csak az alkalmazott szóhasználat miatt a tartalmáról és annak vállalhatatlanságáról kevesebb szó esik. Érdekes, hogy olyan beszédet, amit fasisztoidnak lehet nevezni, tarthat politikai következmények nélkül, de olyat, amiben kimondja, hogy az oroszországi állapotok a kívánatosak számára, ami egyébként az igazság, nem engedhetne meg magának.

444: Szokatlanul inkoherens beszéd volt, legalábbis ami Magyarország geopolitikai helymeghatározását illeti: tranzitországként, később a hagyományos nyugati világ részeként beszélt róla: „…mi, vagyis a Nyugat elvesztettük az energiahordozók feletti ellenőrzést.”

U.K.: Ez nem egyetemi székfoglaló előadás volt, hanem politikai beszéd, ami ennek megfelelően a címzettek értelmi szintjére volt szabva. A közvélemény jelenleg azon van felháborodva, hogy Orbán fajok keveredéséről beszélt: az igazi probléma ezzel a beszéddel mégis inkább az, hogy egyszerűen hazug. Az Európai Unió jelenleg sem enged be a határain korlátozás nélkül embereket más kontinensekről, és semmi ehhez hasonlatos szándék meg sem fogalmazódott. Épp ellenkezőleg. Orbán meghamisítja azt, amit a Nyugat tesz; kreál egy alternatív Nyugatot, amivel szemben ő saját magát mint a jó és becsületes politikust mutathatja be.

444: Ezt szolgálhatta az az ideológiai okfejtés, miszerint a háború eltakarja az Európa sorsát ténylegesen befolyásoló tényezőket: „…háború van, energiaválság, gazdasági válság meg háborús infláció, és mindez paravánt húz a szemünk elé, paravánt húz közénk és a gender, illetve a migráció kérdése közé.”

U.K.: A probléma ezzel a gondolatmenettel az, hogy amilyen kontextusban Orbán felvázolta, az nem más, mint színtiszta putyinista, nyugatellenes propaganda.

A gender mint a világ jövőjét alapjaiban meghatározó kérdéskör tipikusan olyan téma, amit az orosz titkosszolgálat tudatosan tart napirenden – és ugyanez igaz a rothadó Nyugat mantrájára is. Ezeket a toposzokat évek óta szisztematikusan terjesztik az orosz mintára működő propagandaoldalak, a magyar állam pedig majdnem tíz éve ott tart, hogy elárulja azt a szövetségi rendszert, aminek része.

Az illiberális állam koncepciója, ami egyaránt létezik Magyarországon és Oroszországban, ezeket tekinti fő legitimációs forrásának: azért van jogunk fellépni ellenfeleinkkel szemben, mert a romlott nyugati értékvesztett társadalmakkal szemben mi képviseljük a tiszta kereszténységet, mondják. Az a kommunikáció, amit genderügyben erre a gondolatmenetre építve folytat a kormány, ki kell mondani: színtiszta uszítás.

444: Orbán szokatlan módon több orosz kifejezést is beemelt a szövegbe: a „született nyugatosokat” például „zapadnyiként” emlegette. Kik a zapadnyikok?

U.K.: Azok az orosz értelmiségiek, akik – leegyszerűsítve – a napóleoni háborúk után az orosz cári berendezkedést modernizálni kívánták, és ehhez a nyugati társadalmi modellt találták követendőnek. Orbán nyelvezetében és a magyar kontextusban ez azokra vonatkozhat, akik a rendszerváltás idején feltétel nélkül hitték, hogy a Nyugathoz kell igazodni. Az ő narratívája velük szemben az, hogy a Nyugat eredeti értékeit feladta, romlott, sőt, egyre inkább Közép-Európa képviseli az eredeti közös európai értékeket – mára mi lettünk az igazi Nyugat, és tőlünk nyugatra már csak poszt-Nyugat maradt.

444: „Sto gyéláty?” – kérdezte a beszéd vége felé oroszul, azaz hogy mi a teendő. Mi lehetett ezeknek a kiszólásoknak a politikai funkciója?

U.K.: Megteheti. Orbánnak nem célja, hogy a lakosság 100 százalékát maga mellé állítsa. Elég 35 is. A jelenlegi pártstruktúrában és választási szabályok szerint ez épp elegendő lehet számára az alkotmányozó hatalomhoz. Az orosz kifejezések használata ilyen értelemben egyébként sem leleplező, hiszen társaival együtt tanultak még marxizmust, és a „Sto gyéláty” Lenin egyik fontos politikai pamfletjének címe. Orbánék ahhoz a korosztályhoz tartoznak, akik számára a zapadnyikról nem Putyin fog eszébe jutni az embernek, hanem az a politikai diskurzus, ami a nyugatosodás és a keletiesedés között húzódik, rengeteg magyar leágazással, úgy is mint a turanizmus, és társai.

A miniszterelnökről egyébként is tudjuk, hogy a tabuk felrúgása kedvelt politikai eszköze, és jelenleg senki sincs, aki ezért őt meg tudná büntetni. Ha a belvárosi értelmiség ezen felháborodik, az nem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy ki a miniszterelnök. Az ilyen megjegyzésekből kibontakozó felháborodás inkább érvként jelenik meg a sajátjai előtt, és megerősíti őket abban, hogy Orbán ismét helyesen cselekedett.

444: Legtöbbet vitatott gondolatmenete a fajok keveredéséről szólt, ami Nyugat-Európában már megvalósult, ott „kevert fajú világ” van, a Kárpát-medencében viszont „csak” európai népek keverednek egymással, és „mi nem akarunk kevert fajúvá válni”. Egy ugrással később, bár itt már nem fajokra utalt, azt mondta: „idővel meg kell arra tanítani a gyerekeinket, hogy akiket meg nem akarunk beengedni – Schengen ide, Schengen oda –, a nyugati határainknál majd meg kell állítani”.

U.K.: Azon túl, hogy megállapítjuk a fasiszta szóhasználatot, érdemes megpróbálni megérteni, mit akarhatott mondani Orbán. Nem azt mondta, hogy sterilizálni kívánja a fekete bevándorlókat, és nem is fajvédelmi törvényeket akar hozni. Az üzenete rém egyszerű és ismert: a parttalan migráció csődöt mondott, de nem minden bevándorlás probléma, csak a kontinenseken átívelő. Amiben, rögzítsük, egyébként igaza van: a kontroll nélkül zajló globális migráció fenntarthatatlan; az ausztrál, a kanadai vagy a japán kormány sem teszi lehetővé ezt a bevándorlást, mert tisztában vannak vele, hogy az integrációs folyamatok hosszadalmasak és gyakran problémásak.

Magyarországon ebből nem sokat látunk, mert nálunk nem be-, hanem kivándorlás van, de Franciaországban vagy Svédországban látni, hogy ez nem olyan egyszerű. Ezeknek az állításoknak a tartalmi részeivel a választók nagy része azonosul, és nem csak Magyarországon. Ettől még hazugságon alapulnak: Orbán nem létező uniós szándékokról beszélt, és egy tartalmilag nem létező vitát vázolt fel. Abban viszont igaza van, és ezt ki kell mondani, hogy a korlátok nélküli befogadás politikája megbukott.

444: Fajok keveredéséről 1945 óta nagyon kevés európai politikus beszélt ilyen nyíltan.

U.K.: A fajok keveredéséről való diskurzus azért problematikus, mert a Homo Sapiens egy faj: a fehérek, a feketék vagy az ázsiaiak mind ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. A szóhasználat pontatlan és a zsidó törvényeket idézi. Orbán alighanem rasszokról akart beszélni – ami viszont, ha lehet, magyarul még rosszabbul hangzott volna.

444: Akkor az egész fajvédelemre emlékeztető szóhasználat Ön szerint elsősorban azt a célt szolgálja, hogy elvonja a figyelmet a putyinista propaganda valóságáról?

U.K.: Orbán politikai hátországa a neonáciktól a jobbközépig terjed, neki le kell tudni fedni a proxy-pártjának, a Mi Hazánknak a választói igényeit is. Ilyen értelemben számára termékeny, ha olyan kijelentéseket tesz, amik értelmezhetők radikálisan és ellenkezőleg is.

És ő nem azt állította, hogy minden típusú keveredés katasztrófával jár – csak hogy általában, a tömeges bevándorlás szempontjából nem kívánatos az, hogy más kontinensekről idejöjjenek emberek. Ebben szerintem is igaza van, csak éppen senki sincs, aki ennek ellenkezőjét állítaná. Nem ismerek mérvadó politikust, aki teljesen meg akarná nyitni a határokat Európában az afrikai vagy a közel- és távol keleti bevándorlók előtt.

444: A saját gyerekeinknek azt kell megtanítani, hogy nem szabad beengedni ide Európán kívülről érkező embereket, ezt mondta.

U.K.: Igen, de nem azt, hogy általában, hanem hogy tömegesen nem: Japánt vagy Ausztráliát vajon éri hasonló erejű kritika, amiért radikálisan akadályozzák az országukba való bevándorlást?

444: Meglepne, ha a japán vagy ausztrál bevándorlásügyi szabályok fajok vagy rasszok alapján döntenének arról, hogy valaki letelepedhet az országban, vagy sem.

U.K.: Ismétlem: Orbán szóhasználata botrányos volt, de ez eltereli a figyelmet a lényegről, éspedig arról, hogy az egész teória, amit felvázolt, nem igaz. A többi csak tudatos megbotránkoztatás.

444: Mit takar a „színtiszta putyinizmus”, amire utalt? Hogy Orbán az orosz politika teljes befolyása alatt áll?

U.K.: Meggyőződésem szerint Orbán önálló politikai entitás, aki azonban rájött, hogy hatalomban maradását mindennél jobban szolgálja az a politikai modell, ami Oroszországot jellemzi. Lehetséges ugyan, hogy Orbánt Putyin zsarolja valamivel, de politikája aligha ennek eredménye: azért járja ezt az utat, mert ez az út tartja őt a hatalomban. Miért kellene másként politizálnia? Célja most is ugyanaz, mint mindig: újratermelni hatalmát. A morális szempontok itt nem játszanak szerepet, azok számára ismeretlenek.

444: Egyetért azzal, hogy Oroszország soha nem támadná meg a NATO-t?

U.K.: A probléma az, hogy az orosz politika lépései az utóbbi időben nem racionálisak és nem kiszámíthatóak. Természetesen nem valószínű, hogy Moszkva meg akarná támadni a NATO-t, hiszen abban az esetben kitörne a harmadik világháború, ami rövid úton nukleáris ütközetbe torkollana, és a végítélettel volna egyenlő.

Ami szembetűnő viszont, hogy Orbán ebben a kérdéskörben is ködösít és tudatosan hazudik. Amikor azt mondja, hogy Oroszország nem tudja elveszíteni ezt a háborút Ukrajnával szemben, lévén katonailag sokkal erősebb, nyilvánvalóan nem mond igazat – ennek ugyanis épp az ellenkezője az igaz. Oroszország nem elveszíteni, hanem megnyerni képtelen ezt a háborút, mert hiába vonul is be Kijevbe, egy 40 milliós országot állandó kontroll alatt tartani fizikai lehetetlenség. Az orbáni logika ebben a formában egy az egyben a putyini világmagyarázatot követi.

A legvilágosabb erre utaló érv, amikor azt mantrázza, hogy ez orosz-ukrán belügy, amihez semmi közünk azon túl, hogy elítéljük. Ami egyrészt felháborító, másrészt nem igaz.

Ugyanígy hazugság, hogy az oroszok becsületesen és időben kommunikálták politikai szándékaikat, amiket aztán a NATO nem volt hajlandó figyelembe venni. És mindeközben Orbán egyetlen szót sem szólt arról, hogy az orosz logika, sőt a hangoztatott orosz követelés szerint is Magyarországnak réges-rég ki kellett volna lépnie a NATO-ból.

444: Tusnádon Orbán arról is beszélt, hogy az ukránokon kívül egyedül magyarok estek el a háborúban, így nekünk van jogunk csak igazán véleményt formálni arról, kiknek és milyen formában kellene megtárgyalniuk a lehetséges béke feltételeit.

U.K.: Az összes hazugsága közül talán ez a legarcátlanabb, bár nagy ezért a címért a verseny ebben a beszédében. Orbán hullarablást követ el akkor, amikor az ukránok szabadságharcából a Fidesz számára kamatozó politikai tartalmat gyárt. Ukrajnában számos nemzetiség él, laknak ott románok, bolgárok, németek, örmények és még rengeteg népség, akikről mondhatjuk, hogy nem csak az ukrán nemzet részei – de Orbán láthatóan továbbra is nagyon bátran dobálózik olyan emberek identitásával, akikről semmit sem tud. Azokról a halottakról sem, akikről beszél. Senki sem tudhatja, mennyire azonosultak ők Orbán Magyarországával. Amit viszont biztosan tudunk, hogy aki nagyon nem akart harcolni, és magyar nemzetiségű, az át tudott jutni a határon bármikor. Ezek az emberek döntően nem megerőszakolt állapotban haltak meg, hanem azért, mert fontosabb volt számukra az életüknél hazájuk szabadsága.