Az ország egyik legkisebb, de így is – a rezsicsökkentés miatt – masszívan veszteséges víziközműcégét tulajdonolja és üzemelteti Gyulai Közüzemi Kft.-n keresztül a békési fürdőváros önkormányzata, valamint Mezőkovácsháza, Végegyháza, Medgyesegyháza, Újkígyós, Kondoros és Nagybánhegyes. A társaságban Gyula közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik. Azért kellett most rendkívüli ülést tartani a viharsarki városban, mert rendkívül rövid határidőkkel, a helyi ellenzék szerint zsarolással felérően, az állam augusztus 31-ig választ vár arra, hogy előzetes nyilatkozatot tegyen minden önkormányzat a Nemzeti Víziközű Zrt.-nek „integrációs szándékáról.” Hogy ez mennyire „önként és dalolva” történne, arra bizonyság, hogy az állam világossá tette, csak az az önkormányzat számíthat a veszteséges víziközmű cégek esetében állami segítségre, pótlólagos forrásra, amelyik önként felajánlja egyébként döntő többségében igen értékes víziközmű vagyonát az államnak.

A hazai víziközműcégek a rezsicsökkentés 2013. január elsejei bevezetése óta döntő többségében veszteségek. Ám a mostani áram- és gázáremelés végképp eldöntheti azt a kérdést, hogy a feladatkörüktől és forrásaiktól nagyobb részt megcsupaszított önkormányzatok mennyire képesek megtartani a víz- és szennyvízszolgáltatást nyújtó gazdasági társaságaikat. (A kérdés elvi és gyakorlati szinten arról is szól, hogy a települések vezetői testületei mennyire tekinthetők-e valódi önkormányzatnak.)

A csütörtöki gyulai előterjesztésben szerepelt: „Évek óta téma a médiában a víziközművagyon állami kézbe – Nemzeti Vízmű Zrt. – történő integrálásának lehetősége. Legutóbb közvetlen környezetünkben az Alföldvíz Zrt. tekintetében valósult meg az integráció.” Mindez azonban sokkal inkább egy nagyon értékes önkormányzati vagyonelem lerohasztásának és megkaparintásának történeteként vonulhat be a történelemkönyvekbe. (Az Alföldvíz Zrt.-vel történteket érdemes röviden feleleveníteni. A rezsicsökkentés adta az első, majd a sokezer kilométert érintő vezetékek díja a végső döfést a cégnek úgy, hogy a kisebbségi tulajdonban lévő állam semmi módon nem volt hajlandó segítséget nyújtani a békéscsabai központú, és az ország negyedik legnagyobb, több mit 130 településen víz- és szennyvízszolgáltatást végző Alföldvíz. Zrt.-nek. Így, korábbi ígérete ellenére, egy évekkel ezelőtti közgyűlésen visszalépett, hogy pótlólagos forrásokat beletéve a cégbe többségi tulajdonos legyen. Csak amikor a rezsicsökkentés miatt sokmilliárdos veszteséget szenvedett el az Alföldvíz Zrt., amelyet a tulajdonosok – pénzügyi források hiányában – nem  tudtak kezelni és a menedzsment már könyvelési trükkökkel sem tudta elfedni az elképesztő hiányt, akkor jelentkezett be az állam, hogy ingyen átveszi a teljes rendszert. Ezt a tudatos kivéreztetést és pofátlan lenyúlást nevezi a gyulai előterjesztés „integrációnak”. Az Alföldvíz Zrt. kálváriájáról a Narancs.hu több cikkben számolt be az elmúlt években.)

Hasonló dilemma előtt áll a gyulai önkormányzat is, amelynek többségi tulajdonában van az itt és az említett településeken víz- és szennyvízszolgáltatást végző Gyulai Közüzemi Kft.

A cég víziközműága csak ebben az évben, Daróczi László ügyvezető közlése szerint, várhatóan 300 milliós veszteséget kénytelen majd elkönyvelni.

A Nemzeti Vízmű Zrt.-hez történő kötelező integrációról nem született jogszabályi döntés. Ám szinte minden, nem kis részben az állam által befolyásolt tényező ebbe az irányba löki az igencsak kiszolgáltatott helyzetben lévő önkormányzatokat.

A fentieken túl a víziközmű-ágazat más jelentős problémákkal is küzd. Az ötszörösére nevekedett áram- és a többszörösére dráguló gázárral, a szakember-utánpótlás és a bérproblémák égető kérdéseivel. Ezért a nemrégiben Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) egyeztetésre hívta a víziközmű-szolgáltatókat. Ezen november elsejéig adtak határidőt, hogy az önkormányzatok minden szükséges döntést meghozzanak a közművagyon államnak történő ingyenes „felajánlásáról.” Hogy az üzenet teljesen egyértelmű legyen, jelezték a szolgáltatóknak: a hiányuk/veszteségük finanszírozása csak és kizárólag a 2022-es évre vonatkozik.

Gyulán még a Fidesz vezette városvezetés is felháborodott a Fidesz-KDNP-kormány Palkovics vezette minisztériumának „feltételein.” A kormánypárti Görgényi Ernő polgármester a csütörtöki rendkívüli testületi ülésen kifejtette, szíve szerint nem adná a céget az államnak, mert az a legjobb helyen önkormányzati tulajdonban van. Ráadásul Gyulán speciális a helyzet. Ugyanis az itteni víziközmű szolgáltatást végző cég egyben ellátja a hulladékgazdálkodási és parkolási feladatokat, ráadásul a Gyulai Közüzemi Kft. működteti az fürdővárosban lévő több száz önkormányzati ingatlant is. Kérdés, ezekkel mi lesz, ha a céget egy roppant gyors döntési sorozat révén ingyen átadják az államnak. Az is bonyolítja a helyzetet, hogy 2023. december 31-ig a gyulai önkormányzatnak nagyon kedvező árú árambeszerzési szerződése van. Ez azt jelenti, hogy kivédekezhetik az elkövetkező 15 hónapot, hátha addig változik a helyzet.

Ugyanakkor felkészülnek a legrosszabb forgatókönyvre, így tárgyalást kezdeményeznek a Nemzeti Vízmű Zrt.-vel a vagyonátadás kérdéséről és arról, hogy a nem tisztán víziközmű szolgáltató társaság, a Gyulai Közüzemi Kft. más ágazataival és azok működtetésével mi legyen. Az általuk nyílt zsarolásnak nevezett ügymenetre hivatkozva a képviselő-testület két ellenzéki képviselője, Leel-Őssy Gábor (DK) és Galbács Mihály (MMM) nem szavazta meg az előterjesztést. Galbács a vitában elmondta, számára nem kérdés, hogy a víziközmű cégek esetében az állami tulajdon átmeneti lesz, aztán majd kiírnak egy koncessziót, amelyet egy NER-lovag, talán éppen közülük a legnagyobb, Mészáros Lőrinc fog nyerni. Aki így újabb, elképesztően nagy és stratégiai vagyonnal gazdagszik majd – a Fidesz hathatós segítségével.

(Címlapképünkön: Görgényi Ernő gyulai fideszes polgármester Orbán Viktorral egy repülőgép fedélzetén egy korábbi fotón.)