A magyar kormány július 14-ei bejelentésével újradefiniálta a „Megvédjük a rezsicsökkentést!” szlogenjét azzal, hogy – mint mostanra kiderült – az átlagfogyasztás felett az áram ára a kétszeresére, a gázé több mint hétszeresére nő – itt írtunk erről részletesen. Azóta milliónyi magyar böngészi a számlákat, számolgatja a költségeit, próbál alternatív megoldásokat találni, és készül a spórolásra.

És mivel a rezsiszámla erős összefüggést mutat adott időszak időjárási viszonyaival, bizonyára sokan fohászkodnak az enyhe télért.

Ma még természetesen senki nem látja tisztán, milyenek lesznek az előttünk álló fűtési szezon hőmérsékleti viszonyai, nyilvánvalóan nagyon nagy a bizonytalanság. Ám van néhány kapaszkodó, mint például a jelenleg fennálló La Nina jelenség vagy – a klímaváltozás hatására bekövetkező – északi, északkeleti hidegbetörések egyre nagyobb valószínűsége.

Mindent összevetve átlagos szezonra van a legnagyobb esély – a legvalószínűbb a +0,2, +0,4 fokos pozitív anomália hazánkban az átlagoshoz képest –, ami esetünkben »hidegebbet« jelent, hiszen az elmúlt évtizedben 10-ből 7 fűtési szezon az átlagnál határozottan melegebb volt (2 átlagos és egy hidegebb).

– bocsátja előre a 24.hu-nak Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa. Átlagosnak egyébként az elmúlt 30 év (1990-2020) átlagához viszonyított +/– 0,5 fokos eltérést tekinthetjük. A szakember rögtön az elején kiemeli, hogy a szűken vett télről, a decembertől februárig tartó három hónapról sarlatánság lenne bármit is jósolni. A továbbiak a fűtési szezonra, azaz a szeptember közepétől május közepéig tartó időszakra vonatkoznak, és csupán elméleti, valószínűsíthető „forgatókönyvről” van szó.

Hűt a La Nina

A legstabilabb fogódzónk az immár másfél éve tartó La Nina. Egy rendszertelenül, és nagyon eltérő intenzitással létrejövő jelenségről van szó, amikor a Csendes-Óceán keleti partvidékén, Chile közelében hideg tengervíz tör hatalmas területen, akár több millió négyzetkilométeren a felszínre, és erőteljesen lehűti az óceán vizét Dél- és Közép-Amerika nyugati partjai mentén. A La Nina hűtő hatása az egész bolygón érvényesül, mértéke értelemszerűen a jelenség erejétől függ.

Mivel földrajzilag nagyon messze vagyunk a régiótól, így csak a tartósabb, intenzívebb La Nina (vagy ellentéte, az El Nino) jelenség gyakorol hazánk időjárására kimutatható hatást. Esetünkben nem beszélhetünk erős La Nináról, de a tartósságához nem férhet kétség, hiszen már másfél év óta folyamatosan tart.

Ennek köszönhetjük, hogy a 2021-es év globális szinten „csak” a tíz legmelegebb közé fért be, és nem döntött rekordot – előtte egyébként 2010-11-ben tapasztalhattuk hasonlóan hosszú La Ninát. „Amennyiben a La Nina nem veszíti el a lendületét, hűtő hatása érvényesül, így a fűtési szezon átlaghőmérséklete is az elmúlt 30 év átlagához lehet közel” – magyarázza a meteorológus. Mindez pedig azért rossz hír, mert – mint cikkünk elején már utaltunk rá – a meteorológia által használt

„sokéves átlag” összességében hűvösebb, mint amilyen enyhe teleket mostanában megszokhattunk.

Kiszámíthatatlan kilengések

Fentiek nagyban függnek a La Nina „lendületétől”, az időszakon belüli kilengések, extremitások azonban megjósolhatatlanok. Itt esélyekkel számolhatunk. A klímaváltozás hatására ma már 50 százalék feletti az esélye annak, hogy a téli, kora tavaszi időszakban masszív, 2-3 hétig is elhúzódó hidegbetörés éri el hazánkat északkelet felől. Húsz évvel ezelőtt ilyennel csak 6-8 évente találkozhattunk. Akkoriban még más égtájak irányából is hidegebb levegő tudott érkezni, ám ezeket az utakat a klímaváltozás „felfűtötte”, ezért melegebbek a telek a gyakoribb északkeleti hidegbetörések ellenére is.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a 2022/2023-as szezonban is mindenképp érkezik majd szibériai hideg, de komoly esély mutatkozik rá. Ami pedig egy ilyen esemény gyakorlati hatását illeti, minden azon múlik, mikor érkezik. Tavaly annyiban szerencsénk volt, hogy ez február legvégére és március elejére esett, illetve február közepén látunk hatalmas bezuhanást a hőmérsékleti grafikonon: néhány nap alatt 16 fokot zuhant a hőmérséklet, de az akkor még átmenetinek bizonyult, nem úgy, mint a tél utolsó napján. Egy szó, mint száz:

ha egy szibériai hidegbetörés a tél közepén, a leghidegebb időszakban érkezik, komoly mínuszokat idézhet elő.

Nyilván előtte és utána is jókora lehűlést hozhat, de nem mindegy, hogy mondjuk a tavaly február végihez hasonló esés a gyakorlatban 10 vagy 0 Celsius-fokról indul (a tavalyi év hőmérsékleti hullámvasútjáról, az egyes hónapok jellemzőiről ide kattintva olvashatja összefoglaló cikkünket).

A klímaváltozás egyre agresszívabb hatásai kiszámíthatatlan szélsőségeket produkálnak, extrém hideg és meleg téli periódusokkal számolni most még olyan, mint amikor bedobjuk a golyót a forgó rulettkerékbe. Annyi biztos, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre gyakrabban és erőteljesebben alakul ki az észak-déli, úgynevezett meridionális áramlás, ami az Egyenlítő felől meleg levegőt sodor messze északnak, a másik ágán pedig sarkvidéki hideget déli irányba.

Ez gyorsan és komoly szélsőségek között változó időjárást eredményez, és semmi okunk feltételezni, hogy a következő 6-9 hónapban elkerülnének minket az időjárási extrém helyzetek.