Mi – mindennel együtt – körülbelül másfél milliárd forinttal gazdálkodunk. Száz-százhúsz millió forint az épületfenntartás. Ha ez 600 millió forint lesz, az meghaladja az én döntési lehetőségeimet. December 31-ig szerződött áron kapjuk az áramot – bár ez is emelkedik -, a rezsiprobléma nálunk januárban jelentkezik majd. Én ezt a három hónapot arra próbálom használni, hogy felmérjük: tól-ig milyen lehetőségeink vannak. Mi az, amikor már annyira szorít a nadrágszíj, hogy épp csak levegőt kapunk. Akkor vagyok jó igazgató, akkor működik jól a színház, akkor teljesíti jól a feladatát a művészeti tanács, ha mindebből a válságból a néző semmit sem lát: ha a néző örül, hogy színházban van.
Nem bölcsebb „együtt sírunk-együtt nevetünk” helyzetként kezelni ezt? Mint amikor 2000-ben egy hideg nyári éjszakán a szabadtéri színház közönsége számára kiosztották a jelmezbundákat, hogy ne fázzanak Lőrinczy Attila Balta a fülbe című darabját nézve.
Sokféle harang van, aminek a hangjával jelezni lehet, hogy baj van. Még nem látom szükségesnek az óriási vészharang kongatását – egyelőre jövő júniusig tervezek fejben. Az alapvető gondolkodás most arról szól, hogy a rövid távú céljainkat elérjük. Meglegyenek az első bemutatóink, A falu rossza, A „K” ügy, A színházcsináló, a Micimackó – egyelőre ezt látom biztosíthatónak teljes mértékben.
Hogyan érinti a produkciós költségvetésüket a takarékosság?
Úgy próbálunk díszletet terveztetni, hogy ne látszódjon: ez kevesebb. Itt kap szerepet például a keativitás, amire kértem a kollégáimat. A Jézus Krisztus Szupersztár a világ zenés színházi irodalmának egyik legnagyobb története. Nem érdemes üres színpadon bemutatni. Készült rá egy terv, aminek a költségei meghaladták a lehetőségeinket. Szabó Máté rendező és Horesnyi Balázs díszlettervező azt mondták: nem baj, találjunk ki valami mást. És meglett. Lehet, hogy jobb is, mint eredetileg gondolták. boon.hu infó
Köpönyegforgató.
Igaza van, nem erre szerződött.