A magyaroknál 18 fok az állami intézményekben => minden kibaszott fasza. A hónap

„Azt is Borvendég Zsuzsanna írta meg, hogy a kis Rényi „már évekkel korábban legkésőbb 1978 őszén kapcsolatba került a Belügyminisztérium elhárításával, és Kékesi Péter fedőnéven akkor még a Mechanikai Művek munkatársaként adott jelentéseket kapcsolatairól, illetve azon személyekről, akiknek megfigyelését feladatul kapta. A legközvetlenebb információkkal rendelkeztek tehát a Novotrade születéséről és tevékenységéről, nem volt szükség arra, hogy külön megfigyelés alatt tartsák a részvénytársaságot.”
Jelentés, hallgatás, elhallgatás. Nem is olyan régen megjelent egy cikk a Telexen a nálunk [is] legendás Commodore-ról, amelyben a Novotrade és Rényi története is felbukkan. Gondolom, nem meglepő, ha elárulom: szóba sem kerül Rényi titkosszolgálati szerepe, egyáltalán az, miért is ő vezethette az „első kádári” részvénytársaságot. Nem beszélve a későbbi tőzsdebotrányról.
Ez papírforma, nemcsak azért, mert a Rényiék ugyanabba a „politikai táborba” tartoznak mint a Telex, de azért is, mert Rényi Gábor említett unokaöccse ugye a 444 egyik fontos embere. Ha az a portál megszűnne, nyilván éppen a Telexnél tűnne fel [vagy a hvg.hu-nál, esetleg az amerikaiak egyik fellazító leányvállalatánál, mondjuk a Szabadeuropa nevű portálnál]. Szóval: haver. Akkor meg nem számít az igazság. Azt amúgy is hajlítgatjuk erre, arra, amerre akarjuk.
De a történet, amelyet a szerző felelevenít, kétségtelenül érdekes, hiszen pont az átállásról, az átállításról szól. Egyik szereplője egy Kádárhoz hasonló valódi kommunista.
„Valamikor a nyolcvanas évek második felében, egy átlagosnak induló napon megcsörrent Révbíró Tamás telefonja. Révbíró akkoriban a Novotrade Rt. videójáték-fejlesztő részlegének kreatív vezetője volt. A vonal túlsó végén a cég igazgatója, Rényi Gábor volt, és azt mondta Révbírónak, hozza a szoftveres táskáját és két doboz üres lemezt, indulnak Aligára. Mármint Balatonaligára, a pártüdülőbe, ahol az MSZMP fontos emberei – például az akkor még külügyi államtitkár Horn Gyula – pihentek. Az üdülő azon a napon illusztris vendéget fogadott: Jegor Ligacsovot, aki gyakorlatilag a Szovjetunió második embere volt, annak ellenére, hogy szembefordult a reformista Gorbacsovval, és határozottan kiállt a kommunizmus mellett.
Révbíróéknak Ligacsov miatt kellett leautózniuk Balatonaligára, illetve Ligacsov unokája, Andrjusa miatt, aki elkísérte nagypapáját. A kamaszgyereknek Moszkvában volt egy Commodore 64-ese, de másnak a környéken nem nagyon volt ott ilyenje, így Andrjusa nemigen tudott programokat csereberélni, ami akkoriban a szoftverbeszerzés fő módja volt. Magyarország viszont igazi C64-nagyhatalom volt, a Novotrade nyugatra is fejleszthetett játékokat, ezért Ligacsov ugrasztotta az illetékeseket, hogy hozzanak valakit, aki lemásol a gyereknek pár új játékot. Ez a valaki Révbíró Tamás lett, aki a kétdoboznyi üres lemezt teleírta felhasználói programokkal és játékokkal, közben pedig Andrjusával társalgott, aki kiválóan beszélt angolul.
Ezalatt Rényi Gábor oroszul beszélgetett Ligacsovval, sőt, még vitába szállt vele: megpróbálta meggyőzni a keményvonalas kommunistát arról, hogy a piacgazdaság nagyszerű dolog. Ez persze nem sikerült, inkább csak feldühítette az egyik legnagyobb szovjet potentátot.”
Érdekes anekdota. Rényi Gábor [természetesen oroszul, hiszen a Szovjetunióban tanult] győzködi Ligacsovot, hogy a piacgazdaság nagyszerű dolog. Amúgy igaza van: az egész klán jókor váltott, és a „piacgazdaságban” is megtalálta a helyét. De azért az, hogy Rényi, ez a Ligacsovhoz képest akkori „senki” „győzködi” a másikat – nem kicsit szürreális. Inkább csak megmagyarázta a dolgokat.
Mert hát kétségtelen, akárhogy is titkolták, itt már az átállásra készült ez a külkeres társaság. Ekkor már Washington jóval fontosabb volt a csak látszatra erős, belül már rákos beteg Moszkvánál. Az élelmes közgazdászok ekkor kezdtek el a Világbanknak dolgozni. [Csak két példa: Raskó György és Vincze Mátyás. Előbbi impexesként kezdte, aztán az MDF privatizációs államtitkára lett. Ma dúsgazdag zöldbáró. Utóbbi a vietnami békehadtest „újságíró-katonájaként” indult. Utána HVG, majd Világbank, stb.]
De Rényiről volt szó. Hogyan is írta Borvendég Zsuzsa: „Rényi Gábor a Novotrade megalakítása után gyakran tett látogatást az észak-amerikai kontinensen azzal a céllal, hogy megalapozza cége kapcsolatrendszerét. A tengerentúli gyárak partnerként fogadták. Az igazgató elmondása szerint az embargós politika ellenére hajlandóak voltak az amerikai cégek a magyar delegációt több olyan helyre is beengedni, ahol szigorúan titkos licencek alapján gyártottak elektrotechnikai berendezéseket. […] Az Egyesült Államok fokozott érdeklődése a magyar részvénytársaság iránt megnyilvánult abban is, hogy néhány hónappal a Novotrade megszületése után felkereste Rényit a budapesti amerikai nagykövetség első titkára, T. A. Schlenker, és felajánlotta a segítségét az amerikai piacokkal kapcsolatos tájékozódásban.
Ugyanakkor szívélyes viszonyt alakított ki az amerikai kereskedelmi titkárral is, aki többször vendégül látta lakásán más magyar meghívottak – például Fekete János, az MNB elnökhelyettese, vagy Demcsák Sándor a Külkereskedelmi Bank vezérigazgatójának – társaságában. A BM III/II-1. Osztályának információi szerint K. G. Smith kereskedelmi tanácsos a CIA budapesti rezidense volt”.
Fekete János, Demcsák Sándor, a CIA-s K. G. Smith – helyben vagyunk. És most nézzük meg újra Kádár riadt, értetlen arcát.
Van egy rossz hírem: talán a „saját arcunk”, a „saját riadtságunkat” látjuk.”