Ukrajna lerohanása előtt mindenki úgy tudta, hogy az oroszok legyőzhetetlenek…

Az első és legfontosabb, hogy mindenki azt mondta az oroszokra, hogy ők a hibrid hadviselés nagymesterei. Ebben benne van a közösségi oldalakon és a médián keresztül történő megtévesztés, a narratíva alakítása is. Ehhez képest az első pillanattól azt látjuk, hogy a nyugati médiateret leuralta az ukrán narratíva, mindezt például drónvideókkal megtámogatva.

A drónok például egyáltalán nem új eszközök, még a katonai felhasználásuk sem

Harcászatban elég rég óta ott vannak, kimondottan tűzvezetésre és felderítésre használják őket. Most viszont azt látod a Twitteren és különböző Telegram csatornákon, hogy a tűzvezetést segítő videón megint eltalálnak egy orosz harckocsit, tüzérségi löveget vagy páncélozott szállító harcjárművet. Az ilyen videók megerősítik azt a szent meggyőződést, hogy itt már csak percek vannak hátra, az ukránok vissza fogják tolni az oroszokat és nyerni fognak. Az ilyen információs műveletekkel nagyon megleptek mindenkit.

A másik komoly meglepetés az volt, ahogy felkészítették a saját kormányzati és egyéb információs rendszereiket erre a háborúra. Nem kapott nagy hangsúlyt, amikor 2021-ben Zelenszkij elnök megkötött egy megállapodást az Amazon felhőszolgáltatójával, az AWS-sel. Utána viszont szisztematikusan elkezdtek felkészülni arra, hogyan tudják áttenni a kritikus információs infrastruktúráikat, adataikat a felhőbe. És amikor kitört a háború, Zelenszkij aláírt egye rendeletet, hogy a helyzetre való tekintettel kis túlzással, de minden kivihető a felhőbe, ami azt jelenti, hogy onnantól amerikai szervereken üzemelnek a szolgáltatásaik. Szerintem komoly innováció, hogy így fenn lehet tartani a rendszerek működését.

És az oroszok mit tudnak felmutatni. Azt mondtad, hogy őket tartották eddig a profiknak, de ennek nem sok jelét adják.

Legalább egy évtizedük volt felkészülni erre a háborúra és láttuk is ezt a felkészülést. De amikor oda került a sor, hogy élesben kellett volna ezeket a képességeket használni, meg voltak bénítva. Nem tudták együtt használni azokkal a fizikai térben megvalósuló harcászati tevékenységekkel, amelyekkel kellett volna.

Fontos zárójeles megjegyzés, hogy a katonai műveleteket általában összhaderőnemi formában szokták végrehajtani. Tehát ami a földön, vízen, levegőben és a kibertérben történik, azt illik összehangolni egymással. Ehhez képest az orosz katonai gépezet a kiberműveleteket sem tudta integrálni a csapásokba, sőt úgy tűnik, hogy a föld, a víz és a levegő összehangolása sem sikerült. Ez nagy meglepetés volt.

Utólag már okosabbak vagyunk, és lehet sejteni, hogy az orosz kiberműveletek elsősorban titkosszolgálatiak voltak.

Az lehet a kudarc oka, hogy a titkosszolgálat nem működött együtt a hadsereggel. Magyarul fel voltak készítve hírszerzésre és befolyásolásra, de a klasszikus katonai tevékenységet nem tudják támogatni.

Ez különösen annak fényében érdekes, hogy pár évvel korábban pont azt mutatták be az oroszok, hogy meg tudják szállni az ukrán villamosenergia-irányítási rendszert, ami után mérnökök terejápjárókkal járták az alállomásokat, mert a távirányítás nem működött.

Ketté kell választani a hadsereget és a GRU-t, a katonai titkosszolgálatot. Az látszik, hogy van a klasszikus katonai gépezet, amelyik harckocsikban gondolkodik. És van a titkosszolgálat, amely jellegéből fakadóan inkább előkészít, információt szerez, zavar. Amikor konkrét kinetikus csapás van, akkor az ember azt várná az utóbbitól, hogy a katonai célok elérését segíti, például megbénítja az ellenfél katonai rendszerét és védi a saját információs rendszereket. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy ez a fajta kooperáció nem tudott létrejönni.

Emellett kiderült, ami persze triviális volt annak, aki belegondolt korábban, hogy az orosz belső informatikai rendszerek pont ugyanannyira védtelenek, mint bárhol máshol a világon. Támadást előkészíteni és támadni sokkal egyszerűbb, kisebb befektetéssel jár, mint a rendszerek megvédése.

Ez abban csúcsosodott ki, hogy az oroszok arra készültek, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően bejutnak a villamosenergia-ellátásba, meghackelik a távközlést, a katonai rendszereket. Ezekre tettek is kísérleteket. Februárban volt egy-két látványos és pár szerényebb eredmény. Például ilyen volt a Viasat távközlési műhold feltörése. A kormányzatot viszont nem tudták lebénítani, ami kudarc. Az ukrán fél meg tudta szervezni a saját védelmét például a felhőbe költözéssel. Ehhez sok amerikai kiberfelderítési és technológiai támogatást kaptak. De össze is tudta szervezni Ukrajna a saját csapásmérő képességeit lényegében önkéntesekből – ez az ukrán IT Army -, illetve olyan nem ukrán, de őket támogató hacktivista csoportokból, akik a háború első napja óta rendelkezésre állnak.

Így a hatodik hónapra ez elkezdett kiegyenlítődni, de ahhoz képest, hogy azt vártuk, hogy a kiberfront lesz a legjelentősebb, legtöbb nóvumot hozó hadszíntér, meglepő módon háttérbe szorult a klasszikus XX. századi technológiákhoz képest.https://forbes.hu/uzlet/az-ukranok-letrehoztak-a-tuzvezetes-uberjet-interju/