Nagy Ervin színész
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Ki nem sz@rja le Ervinkét. Ismerjük céget.
„Ki nem szarja le”, de azért ideböfizel a róla szóló cikk alá… Jól beolvastál neki..:):):)
Ripacs ?
Te legfeljebb a szar mellé állhatsz!
Mégis merre vagy, csak hogy oda tudjon melléd állni.
Ugyan már !
A heti gennyes színészeit már rég kitakarítottam
Az új gennyeseket meg láttam a freefsze bohóckodásnál
Játszanak csak a törmelék pártok szavazóknak.
Normális művész se pro se kontra nincs benne a napi politikában.
Normális művésznek már régen el kellett volna mondania az igazságot a napi politikával, mint hosszabbításával a világapokalipszis tagjainak és szereplőinek tetteiről.
A MÚMIA VISSZASZÓL
„Nem tehetek róla, de engem Lendvai Ildikó mindig egy múmiára emlékeztet. Aki már mindent elárult, mindent és az ellenkezőjét is letagadta, és most itt áll – ami egy múmiától igen szép teljesítmény – és gátlástalanul osztja az észt. Még Stumpfnak is feltűnik, hogy maga a „vitairat” meglehetősen nyamvadt, így aztán inkább a pályájáról kérdezi….
„Zárójel. Én most nem kívánok foglalkozni mindazon hazugságokkal, ferdítésekkel, amelyeket Lendvai elkövet; majd elszámol velük, ahol el kell, a végső bíró előtt. Egyvalamit azonban nem hagyhatok szó nélkül, ez pedig a „A társadalmi mobilitás befagyása”. Ez azt jelentené, hogy – egyszerűen fogalmazva – mindenki marad ott, ahol van és nincs kitörési lehetőség, nincs vita: aminek születtél, az is maradsz. Csakhogy ez nem igaz. Soha ennyien még nem tanultak tovább, és nem szereztek felsőfokú végzettséget. Az más kérdés, hogy mi lesz belőlük. Zárójel bezárva.
Következik egy igazi szembenézés a múltjával, bár kétségtelenül kissé furcsán. Mint mondja: „Amikor alaptalanul cenzoroznak, azt nem veszem komolyan, mert hülyeség…”. Nos, nekem ezzel kapcsolatban személyesen más, ellenkező élményeim vannak. Úgy esett, hogy Szentendrén volt egy dzsembori, amelyen volt szerencsém személyesen is részt venni. Tulajdonképpen megszálltuk a szentendrei szabadtéri színpadot, az előadás előtt, és gyakorlatilag ökörködtünk. A történet egy pontján megérkezett egy rendőr, aki igazoltatni akarta a társaságot, a közönség tombolt, mert azt hitte, hogy a rendőr is a műsor része és igen viccesnek találták.
CSAKHOGY NEM VOLT AZ.
A sértett rendőr – mert ők nagyon sértődősek tudnak lenni – kihívta az egész rendőrséget, akik meg is érkezetek, és nekiálltak agyba-főbe verni mindenkit. Én szerencsésen megszöktem a nagy felfordulásban, és messzire futottam, egészen Kecskemétig.”