Már tudtuk egy ideje… Április 30án el is búcsúzunk… Koletíven… 
De ma valamiért el kellett ide jönnöm… Hogy lássam, érezzem, tényleg megölték belőlünk, belőlem az életünk egyik alapját…
De ma valamiért el kellett ide jönnöm… Hogy lássam, érezzem, tényleg megölték belőlünk, belőlem az életünk egyik alapját…A világot amibe bele nőttünk, ami felnevelt minket. 40 év… 1982 ben jöttem ide először… És itt maradtam. Mert a szíved, a szívem itt van otthon…
Szinte mindent itt tanultunk és tapasztaltunk meg… Itt lettünk Emberek. Bajtársak.
Géppárok….
Itt vezettünk repülőt, kocsit, traktort, szállítókocsit, buszt, fűkaszát, motort először… Itt repültem először, itt lett példaképem egy méltatlanul elnyomott Hortysta repülő tiszt, aki EMBER volt, igazi, velünk is, és lettünk páran fiatal urak, így magázva minket és viszont 15 évesen, itt ugrottam ejét először, itt csőrőltem az aggriban egyedül először, itt oktattam először , itt repültem sárkánnyal először itt voltam rep.vez először szinte gyerekként az összes felelősségével, itt lettem főállású repülő oktató, itt történt annyi minden először és majd még rengetegszer… Itt építettünk hangárt, faházat, játszóteret, parkot, közösségi teret és közösséget… Igazit. És innen indultam el a világba az itt tanultakkal a szívemben… A hely, ahol a föld az éggel összeér… LHMC A csodák és még csodásabb emlékek helye… Amit megöltek. Szétvertek, felszántottak, leromboltak…. De amit tanultunk itt, amit adott nekünk, az örökké bennünk, velünk él. BÜSZKE VAGYOK RÁ, HOGY RÉSZESE LEHETTEM… R.I.P. LHMC…
Na megint egy repülőre élvező elmebeteg