Szombaton a Magyarországi Tisztasági Nagykövet Egyesülettel közösen tartottak szemétszedési kampányt a Pázmány és a Latabár soron, illetve a Nagyavas felsősoron lévő kilátópont környékén. Az akcióban részt venni szándékozókat 9 órakor várták az Avasi Bortanyánál.
A menetrend ugyanaz volt, mint ugyanitt legutóbb, májusban. A némileg borongósabb időjárás sem tántorította el a védőkesztyűvel és zsákokkal felvértezett gárdát. A másfél tucatnyi önkéntes ezúttal is sorra vette az útszéleket, árkokat és kilátópontokat.
„Miskolc Önkormányzata a történelmi Avast kiemelt fejlesztési területnek tekinti. Azért, hogy újból élettel teljen meg a domboldal, több, a városrészt érintő komplex stratégiát is kidolgoztak” – írta korábban a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében a polgármesteri hivatal. Emlékeztetnek, Veres Pál polgármester az idén hegygazdákat is kinevezett, akiknek feladata, hogy közvetítsenek az önkormányzat és pincetulajdonosok, a történelmi Avason tevékenykedő civilszervezetek között, felmérjék a fejlesztési igényeket. A hegygazdák a javaslatok összegyűjtése mellett a problémák megoldásában is segítenek, illetve az elmúlt időszakban több alkalommal szerveztek szemétszedési akciót a városrészben.
A résztvevők az Avasi Bormúzeum és Borvendéglőnél nemrég épült terasz előtti támfalnál is jókora mennyiségű szemetet tapasztaltak. Serbán Zsolt tisztasági nagykövet szerint minden olyan helyet megtalálnak a szemetelni vágyók, ahol össze lehet csoportosulni.
Serbán Zsoltban 2018 októberében merült fel a gondolat, hogy az ország legtisztább hegységévé varázsolja a Bükköt. Még abban az évben megcsinálta az első szemétszedést, majd 2019 szeptemberében létrehozta a Magyarországi Tisztasági Nagykövet Egyesületet (MATINE). Azóta is arra törekszik, hogy legalább havi egy alkalmat megtartsanak a nemes elfoglaltságból. Éppen ezért már Miskolcon is bőven szerveznek ehhez hasonló akciókat.
Alapvetően két megoldás lehetséges.
Az egyik, hogy hagyjuk az embereket szemetelni, aztán az adójukból fenntartott szervezettel végeztetjük el a takarítást.
A másik, hogy szabálysértésnek minősítjük a szemetelést, de nem csak úgy elvi síkon, hanem betartatjuk, ez sem ingyen van, mert a szankcionálásra fel kell állítani egy szervezetet.
Mi a két megoldás hátrányait ötvöztük az előnyök kiküszöbölésével.
Fizetünk évi majd 1 milliárdot egy rendészet fedőnevű láthatatlan dilettáns gyülekezetnek, és szintén fizetünk egy városgazdának csúfolt szervezetnek, amelyik buzgón takarít túlnyomórészt a kocsmák környékén. Az illegális szemetet meg lelkes civilekkel akarják összeszedetni. Van ennél nagyobb arcátlanság is, de ez se semmi.
A világ több országában a heti, vagy havi nagytakarítást nemcsak a ház, udvar rendbetétele jelenti, hanem a környezeté is, amit közösen végeznek el. Persze, aki kiveszi a részét az állandó takarításból, az tudja, milyen munka ez és nem fog szemetelni.
Másik probléma az építési törmelék, vagy lomtalanítási napon kívül elromlott gépek gondja. Akinek nincs autója, nem tudja elvinni a veszélyes hulladékgyűjtőre. Inkább az éj leple alatt kiteszik valahol az erdőben, vagy az utcákon.