Eláruljuk: a Mátra és a Bükk „mögött” meghúzódó, a legtöbb térképen Heves-Borsodi-dombságként futó, nem mellesleg hazánk egyik legnagyobb összefüggő erdőségének helyt adó védett területről van szó. Mivel a földrajzi szakirodalomban máig nem alakult ki egységesen elfogadott elnevezése ennek a területnek, a mintegy két tucat névből az alábbiakkal találkozhatunk leggyakrabban a térképeken: Vajdavár-vidék, Ó-Bükk, Vajdavár-hegység, Ózdi-hegység, vagy Ózd–Pétervásárai-dombság. Míg ez utóbbi írja le talán legjobban a terület földrajzi elhelyezkedését a Hódos-, a Hangony- és a Leleszi-patak, valamint a Tarna között, addig a Vajdavár-vidék, vagy Vajdavár-hegység elnevezés különíti el legjobban azt környezetétől.
És valóban, mivel tucatnyi csúcsának magassága haladja meg a tengerszint feletti 500 méteres magasságot, köztük a főcsúcs, az Ökör-hegy a maga 541 méterével, továbbá mivel lejtőadatai is sokkal inkább hegységhez „méltók”, bátran hívhatjuk középhegységnek a területet! Annál is inkább, mert a szerényebb lejtőviszonyokkal és magasságokkal rendelkező Villányi-hegységet, a Velencei-hegységet, vagy éppen a Cserhátot is hegységként tartjuk nyilván (a földrajztudósok egyébként az abszolút és relatív magasság, valamint a lejtők meredeksége alapján vonják meg a határt dombság és hegység között).
Különlegessé teszik a hegységet továbbá az azt felépítő kőzet, a döntően oligocén és kisebb részben miocén kori homokkő által létrehozott, kifejezetten változatos felszíni formák, köztük a Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz felett álló, 60-80 méter magas sziklafalakkal lezuhanó Nagy-kő.
Egy dolog biztos: a végeláthatatlan erdős hegyhátakat hordozó, különleges barlangokat, mély patakvölgyeket, sőt még erdőrezervátumot is rejtegető hegység egyedi természeti értékeit a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet hivatott megőrizni!
Ha még több érdekességre vagy kíváncsi, kattints ide, nem fogod megbánni!