„Gellért Károly (1921-1999) miskolci lakatosmestert a sokszögeszterga feltalálójaként tartják számon, amely a fémmegmunkálást forradalmasító, nagy horderejű világszabadalom volt” – áll abban a közgyűlési előterjesztésben, amelynek értelmében utcát neveznek el Gellért Károlyról. Fia, Gellért Attila mesélt a neves miskolciról, akinek emlékét mostantól utca is őrzi.A Hejőcsaba – Görömböly térségében, a 47511/3 helyrajzi számú, iparterületi felhasználású közterületet fogják majd Gellért Károly utcának hívni. Az ipari kapcsolat nem véletlen, hiszen egy olyan lakatosról van szó, aki találmányával forradalmasította a fémmegmunkálást.
Fiától, Gellért Attilától megtudtuk, hogy édesapja Erdélyben született, a lakatosmesterség alapjait Székelyudvarhelyen sajátította el. 1941-ben került át Magyarországra, és az „Új gyárban” kezdett el dolgozni, Diósgyőrben. „Egyszerű szakmunkásként kezdte, majd a ranglétrán lépkedve a fogazó üzem vezetője lett” – emlékezett vissza Gellért Attila.
Az 1956-os forradalom idején a gyár munkás szervezőbizottságának tagja volt, illetve a megyei munkástanácsban is szerepet vállalt. Ezért 1959-ben egy évre internálták. Hazatérve kényszermunkahelyet jelöltek ki számára, minimálbéres fizetéssel. Ugyanakkor az itt eltöltött évek eredményeként kisiparos mesterlevelet váltott ki, „és egy zsebkendőnyi kis műhelyben alkotta meg a sokszögesztergát, ami világszabadalom lett” – folytatta édesapja történetét Gellért Attila.
A nyugdíjazás előtti utolsó 10 évét a Miskolci Egyetem elődjén, a Nehézipari Műszaki Egyetemen töltötte műszaki tanácsadóként. „Élete végéig a lakatosmesteri címére volt a legbüszkébb” – összegzett az ugyancsak büszke utód.
„Két bátyámnak, gyermekeinknek, unokáinknak egyaránt nagy büszkeség ez” – utalt arra, hogy utca-elnevezéssel tiszteleg Miskolc a halálig itt élt feltaláló előtt. „Kissé elégtétel is, hiszen édesanyánkkal együtt évtizedeken át küzdöttek azért, hogy a találmányát elismerjék. Ezért nagyon megtisztelő számunkra, hogy a város gondolt rá” – zárta gondolatait Gellért Attila.
minap.hu
Egy válasz
Nagyon örülök, hogy olvastam Karcsi bácsiról, és emléke nem vész el.
Nekem sokat segített, amikor a diploma munkámhoz kellett mintadarabokat gyártani a műhelyben.
Az akkori egyetemi képzés is rendelkezett alapvető hiányosságokkal, nevezetesen a hallgató nem mehetett a szerszám gépek közelébe, csak megmérhette a darabokat, amit a szakmunkások forgácsoltak.
És ez a forgácsoló szakirány hallgatóira is érvényes volt.
Karcsi bácsi ezt rendszeresen áthágta, a józan ész értelmében.
Ma is emlékszem egy örök érvényű mondására:
A kutya ül a széna boglya tetején.
Ő ugyan nem eszi a szénát, de mást sem enged hozzá!
Szeretettel gondolok rá.
TA