Tegnap nagyszabású ünnepélyt tartottak Moszkvában, amelyen aláírták négy ukrajnai megye csatlakozását Oroszországhoz egy elcsalt népszavazásnak is alig nevezhető színjáték után.
Ellentmondás: az elcsatolni kívánt Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon megyék Ukrajna teljes területének hatodát teszik ki, ugyanakkor jelenleg egyik megyét sem ellenőrzik teljes mértékben az oroszok.
Miért fontos ez? Bár a “népszavazást” Oroszországon kívül lényegében senki nem ismeri el, az orosz narratíva szerint a frontvonal Oroszországon belülre került. Így a harci cselekményeket az ország elleni támadásnak fogják minősíteni.
- Az átminősítéssel Moszkva új eszközöket ad magának: az orosz katonai doktrína alapján szélsőséges esetben akár atomfegyver is bevethető, ha súlyos veszélyben érzik szuverenitásukat.
- A legtöbb NATO-tagország mellett Kína is a konfliktus súlyos eszkalációjaként értelmezi a négy megye elszakítását.
Mi következik ebből? A széles körű mozgósítás, a lebegtetett nukleáris fenyegetés, a “népszavazás” és a „csatlakozási kérelmek” gyors elfogadása mind a konfliktus mélyülését jelzi.
- Az orosz hadsereg komoly létszámfölénybe kerülhet, bár ennek kérdéses a jelentősége a kényszersorozottak alacsonyabb harcképessége és morálja miatt.
- Az oroszok többsége továbbra is háborúpárti (44 százalék határozottan, 28 százalék inkább), ez az arány mégis
- A G7 teljes cikkét ide kattintva lehet elolvasni.
Ha az oroszok elkezdik terjeszteni a kultúrájukat, akkor az terjed, mint a pestis. Ilyenkor mindig eszembe jut gyűlölködő honfitársaim tömege, akik azt hiszik van kultúrájuk és az, ami van, az kéne valakinek.