A Nyugat ismét összeáll diktátorokkal Putyin legyőzésének érdekében

Szergej Gurijev, a demokráciák és az elnyomó diktatúrák közötti szürke zóna egyik legnagyobb szakértője. Gurijev a demokrácia globális kilátásaival kapcsolatban többek közt ezt mondta:

„A hidegháborúban láttuk, hogy a nyugati hatalmak milyen diktátorokat voltak hajlandóak támogatni, ha azok kommunistaellenesek voltak. És ma ebben a borzalmas ukrajnai háborúban a Nyugat ismét összeáll diktátorokkal Putyin legyőzésének érdekében.

Nem akarom ezt a gyakorlatot kritizálni, de ettől még látnunk kell, hogy mi történik Szaúd-Arábiával vagy az ebben a konfliktusban hihetetlenül fontos Törökországgal. Törökország nem valami nagy védelmezője az emberi jogoknak és a demokráciának, hanem maga is egy diktatúra, de a hidegháborús logikának köszönhetően ezekről most nem esik szó Nyugaton. És ez aggodalomra ad okot.”

Gurijev nem tért ki rá, de a Nyugat nemcsak a hidegháborúban állt össze sötét diktátorokkal, hanem a II. világháborútól kezdve (és persze abban is, a még nagyobb gonosz legyőzése érdekében) minden ilyen-olyan háborúban.

• Magában a hidegháborúban nem volt olyan véres latin-amerikai, afrikai vagy ázsiai diktátor, aki ne számíthatott volna Washington és szövetségesei támogatására, ha készen állt kommunistákat vagy legalábbis kommunistasággal megvádolt embereket gyilkolni.
• A 2001-ben az amerikaiak által meghirdetett terrorellenes háború is szabad kezet adott azoknak a rezsimeknek, amik így vagy úgy, légterük átengedésével vagy titkos CIA-kínzóbázisok befogadásával támogatták a dzsihadisták elleni nemzetközi hadjáratot.
• Ebbe a sorba illeszkedik a szintén Washingtonból meghirdetett kábítószer-ellenes háború, amelynek köszönhetően Kolumbiától Mexikóig lett sokkal könnyebb a demokratikus minimum eltaposása, ha az aktuális kormány közben hajlandó volt kooperálni az amerikaiak sziszifuszi, teljesen eredménytelen „harcával”.

A február 24-ei orosz támadással megindult háború után összekovácsolódó nemzetközi koalíció abban mindenképpen hasonlít a 80 évvel ezelőtti Hitler-ellenes összefogásra, hogy itt is egy látszólag mindennél nagyobb és veszélyesebb gonosz, a most már atomháborúval fenyegetőző Putyin-rezsim az ellenség. Abban viszont inkább az utóbbi évtizedek fentebb felsorolt példáira hasonlít a helyzet, hogy a II. világháború óta kialakult liberális, demokratikus világrend nyugati megtestesítői és „védelmezői” mindent, például a liberális demokrácia értékeinek a védelmezését is alárendelik a háborúnak, illetve negatív hatásai tompításának.

A mostani ráadásul különleges helyzet, mert az ukrajnai háború egyszerre zajlik egy részben általa előidézett gazdasági világválsággal. Szintén nem új jelenség, hogy a nyugati hatalmak sok mindent elnéznek azoknak az országoknak, amelyek erőforrásai nélkül komoly recesszióval kellene szembenézniük. Többek közt ezért mérik évtizedek óta egészen más mércével nyugatról a szaúdi és az iráni diktatúrák által elkövetett borzalmakat – az előbbiből sok olaj érkezik nyugatra, az utóbbiból meg nem.https://444.hu/2022/10/06/olajad-van-gazod-oroszokat-nem-birod-akkor-most-mindent-szabad