Az üvegházaknak, melegházaknak vagy fóliasátraknak jelentős szerepük van a háztáji és a nagyüzemi mezőgazdaságban is. Akár idegen klímáról származó növényeket is lehet így termeszteni, illetve a különböző zöldségek tavaszi és őszi vegetációs időszakát is ki lehet nyújtani. Létezik azonban az üvegházaknak egy itthon még kevésbé elterjedt, ám rendkívül praktikus és környezetvédelmi szempontból is előnyös formája, a walipini.

Bolíviai tervezés

Az üvegházak eredete a római császárkorba nyúlik vissza. Ekkor kezdetleges melegházakban virágokat, barackot és szőlőt neveltek. Az első modern üvegházat Hollandiában építették a 16. században, majd a 17–18. századra már valóságos virágkorukat élték ezek az építmények Európában. Uralkodók, főurak és földesurak körében nagy divat volt a különböző egzotikus növényekkel teli melegházakkal dicsekedni.

A walipini, azaz a föld alatti üvegház a bolíviai La Paz területén élő farmerektől származik, akik a magas hegyekben extrém körülmények között termelik meg maguknak a zöldségeket. Maga az elnevezés is a dél-amerikai aymara indián nyelvből jön, jelentése „meleg hely”.

A volt Szovjetunió területén is hasonló technológiával termesztettek mínusz 30 °C-on citrusféléket, méghozzá nagyon is sikeresen. 1950-re 30 000 hektárnyi citrusültetvény évi 200 000 tonna gyümölcsöt termelt.

Hogy néz ki, és hogyan működik?

A walipini eredetileg téglalap alakú, 180–240 centiméter mélyen a földbe ásott gödör, amelyet műanyag fólia, üveg vagy valamilyen fényáteresztő anyag borít. Fala leginkább maga a föld, amelyre szintén növényeket lehet telepíteni. De akár bontott téglából, raklapokból is készülhetnek a támfalak. A téglalap hosszabb része a téli nap felé néz: az északi féltekén északra, a déli féltekén délre. Az építmény így igazából földbe süllyesztett melegház, amely egyesíti a passzív napenergiát a föld hőtartó képességével.

A walipini előnyei

A talajszint alatt körülbelül 120 centiméter mélyen a hőmérséklet akkor is 5–10 °C között marad, ha kint fagypont alatti értékeket mérünk. Ezért tehát jóval kevesebb energiát kell az üvegházunk fűtésére fordítani, ezáltal a költségeink is sokkal kedvezőbbek lesznek. Kiváló a nedvességtartása, így olyan trópusi növények neveléséhez is ideális, amelyek kifejezetten a magas páratartalmat kedvelik. A hagyományos melegházakhoz és fóliasátrakhoz képest is hosszabb benne a növények vegetációs időszaka. Terményeinket akár márciustól november végéig, december elejéig is szüretelhetjük. Sokkal kisebb összeg ráfordításával kialakítható, mint egy ugyanekkora méretű üvegház, hiszen nagyobb része a földben van, így igazából „csak” ásni kell, a fényáteresztő felület pedig használt fóliából, bontott ablakokból is kialakítható. Szeles területeken is kifejezetten előnyös. Mivel az építmény a földbe van süllyesztve, nem kell attól tartani, hogy a süvítő orkán szétszaggatja a fóliát, vagy betöri az üveget.

Mire kell odafigyelni, amikor walipinit építünk?

Az egyik legfontosabb lépés a tájolás és a tetősík dőlési szöge annak érdekében, hogy a téli világosságot és napsütést a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni, a forró nyári napokon pedig kevesebb fény jusson be az épületbe. A tető építésénél nagyon oda kell figyelni a pontos illesztésekre és a szigetelésre is. A tető anyaga lehet fólia, üveg vagy polikarbonát.

A másik nagyon fontos szempont a talajvíz magassága a területen, hiszen nem lenne szerencsés, ha egyik napról a másikra bokáig érő vízben áznának a növényeink.
A harmadik, amire mindenképpen oda kell figyelnünk, a talaj szerkezete. A különböző talajtípusoknak eltérő a vízmegtartó és -elvezető képessége, ezért a walipini falainak stabilitása nagymértékben függ a talajtól. A beomlás elkerülése végett érdemes a falakat valamivel megtámasztani, például raklapokkal vagy bontott téglával.
Gondoskodni kell a vízelvezetésről is annak érdekében, hogy a talajba szivárgó csapadék ne gyengítse meg a falakat. A legpraktikusabb, ha a tetőről lefolyó vizet összegyűjtjük és felhasználjuk a walipiniben termő növényeink öntözésére.
Nyáron nagyon fontos az árnyékolás és a megfelelő szellőzés, hiszen a walipiniben a megfelelő tájolás ellenére is rendkívül magas hőmérséklet alakulhat ki, amitől növényeink gyorsan elpusztulhatnak. Az árnyékolást zöld madárhálóval, vagy raschell hálóval lehet biztosítani. A szellőzéshez szükséges kereszthuzatot pedig a bejárattal szemben elhelyezett ablakkal vagy kályhacsővel tudjuk kivitelezni. A kályhacső egyébként azért is remek megoldás, mert télen akár a fűtés is ráköthető, ha a benti hőmérséklet a még termő zöldségek számára kritikus szint alá süllyedne.
A növényeket nyáron mindenképpen öntözni kell. Ehhez érdemes a fentebb említett módon a walipini tetejéről lefolyó csapadékot is felhasználni. Ha ez kevés volna, egy KPE csövön keresztül be lehet vezetni a (lehetőleg locsolásra szánt) vizet az építménybe.
A tavaszi és az őszi éjszakai erős lehűlések ellen vízzel teli tartályokkal védekezhetünk, melyek napközben felmelegszenek, éjjel pedig radiátorként bocsátják ki magukból a hőt.

Mielőtt belekezdenénk: walipinik itthon

Bár az utóbbi időben egyre több helyen hallani vagy olvasni róla, Magyarországon egyelőre nem sokan alkalmazzák a növénytermesztésben. Sajnos az interneten sem érhető el olyan leírás, mely hazánk különböző területi adottságait figyelembe véve segítséget nyújtana abban, miként építsünk magunknak megfelelő walipinit. Azonban szerencsére akad néhány vállalkozó szellemű honfitársunk, aki kísérletként belevágott a megépítésébe, és megosztotta a tapasztalatait akár írott, akár videós formában a világhálón.

A teljesség igénye nélkül az alábbi oldalak remek támpontot adhatnak ahhoz, hogy miként érdemes belekezdenünk az építésbe, melyek azok a praktikus tanácsok, amelyeket érdemes megfogadni, és milyen hibákba, buktatókba futhatunk bele tapasztalatlanságunk okán:

Egy alföldi projekt leírása és videók

Orfalui walipini

Walipini építése és a további részek a Tulipános Tanyáról (videó)

Göcseji walipini (videó)

Borítókép: https://bilarasa.com/