’56 novemberében dübörgő szovjet tankok árnyékában a színésznő édesanyja Sümegre küldte lányát libáért, de az őt szállító teherautó utasai Mosonmagyaróvárnál meggyőzték: menjen inkább velük Bécsbe. Rövid osztrák gyűjtőtábori lét után Párizsban kötött ki, ahol rögtön jelezte a magyar követségen: nem disszidálni, csak szétnézni kíván a divat fővárosában. Karácsony estéjét pedig már ismét itthon, édesanyja társaságában töltötte, azt azonban nem tudni, libával, avagy liba nélkül.
Eközben a kádári állambiztonság ügynökei sem tétlenkedtek. Az újságírók és színészek, a szocialista terminológiával a „könnyelmű életet” választók körében otthonosan mozgó „Meszlényi” ügynök nem sokkal az ünnepek után, már január 7-én közölte jelentésében tartótisztjével:
„Psota Irén színésznő, aki az elsők között disszidált az októberi események után – hazatért Párizsból… Feltehető, hogy Psota Irént a francia hírszerző szervek feladattal küldték haza.”
Figyelemreméltó, hogy a kémvád először nem is a belügyi „szakemberek” tollából, hanem egy fontoskodó besúgó okoskodásának eredményeként jelent meg a politikai rendőség dokumentumaiban. „Meszlényi” ügynök nem is érte be ennyivel, rövid idő múlva ismét egy jelentésben foglakozott a színésznővel, ezúttal újabb forrásokból tájékozódott a párizsi tartózkodásról:https://mult-kor.hu/nyugati-kemnek-tartottak-psota-irent-a-forradalom-leverese-utan-20221011
Abban az időben hiába még nem volt fidesz, fideszesek már akkor is voltak.
És mindenki akkora ellenálló volt, hogy a partizánok oldalán harcolt a II. vh-ban.
Az én hozzászólásom miért nem jelenhetett meg az igazságáról a lengyel vasfüggönynek, amiti négyszer ismételtek Psota Irén nevével?