Bródy miskolci ősei. Fedor Vili meghívására

„Biztos hatalmas adrenalinbomba, pszichotikus katarzis volt az akasztott Pintér Sándort papírgalacsinokkal dobálni. És kiabálni, hogy „Gyere ki!” …Másnap, amikor néhányan számonkérik az akasztást, hogy azért mégis, „hát ezt így hogy?”, akkor természetesen kimagyarázzák: „Ez nem is akasztott ember, csak rögzítve van a figura egy faoszlophoz, stb.” Ami persze csak véletlenül hasonlít akasztófára. Merthogy a bolsevikok a gyűlöletük és az erőszakosságuk mellé mára kétségtelenül profik lettek a sunyiságban is. Lássuk be: tényleg ügyesek.
Az viszont érthetetlen, hogy miért csak ilyen kevesen emeltek szót a performansz ellen. A kormánypárti sajtó sem ír az esetről, vagy csak nagyon érintőlegesen, óvatosan. Egyedül a népszerű radikális jobboldali portál, a Vadhajtások, valamint furcsa módon a spektrum másik végén elhelyezkedő, kormánypártisággal a legkevésbé sem vádolható OLKT, azaz az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társaságának weboldala mutatta be részletesen az esetet. Nyilván az egyik elrettentésként, a másik kéjes örömmel.
Pedig ennél füstölgőbb puskacső nem is létezik. Ennél jobban semmi sem mutatja, hogy ez egyáltalán nem a tanárokról, hanem a velünk élő bolsevikok mentalitásáról, a hataloméhségükről és a politikai ellenfeleikkel szembeni gátlástalan erőszakról szól. Ez most még csak egy kartonfigura. És egyelőre a híveik is csak Facebook-on fenyegetőznek. (Az olyanok, mInt például egy bizonyos Tóth József, aki ma már bekommentelte, hogy én sem fogok kimaradni.)
De ha nem beszélünk róla és nem mutatjuk meg (vagy ha hagyjuk és elfogadjuk, hogy a 444 meg a Telex propagandista firkászai nevetségessé próbálják tenni, ahogy „kiakadunk egy ártatlan diákcsínyen”), akkor ettől csak még magabiztosabbak lesznek, még jobban vérszemet kapnak. Nem csak ezek a szerencsétlen hülyegyerekek, akik most pár ezren forradalmárnak képzelik magukat, amikor kiszállnak a szüleik menő kocsijaiból, amivel elvitték őket tüntetni. Hanem főleg azok az agitátorok, akik a háttérben, külföldi pénzekből szervezkednek, és alig várják, hogy hatalomra kerülve végre akadálytalanul teljesíthessék a gazdáik parancsait, éltethessék és megvalósíthassák a neomarxista ideológiáikat. Szarnak ezek a diákokra, tanárokra, a jövőre, Magyarországra. Bolsevik küldetéstudattól fűtött, nárcisztikus pszichopaták ezek. Ahogy Lenin, Kun Béla, Szamuely, Rákosi meg a többiek voltak, úgy Fekete-Győr, Tordai, Jakab, Gyurcsány-Dobrev és az egész bagázs is az.”