54 évesen meghalt Sallai Zsuzsanna ultrafutó, a Visszadobtak című könyv szerzője. Inspiráló történetét, az élet elé állított, hatalmas kihívásait sokan ismerték a futóközösségben és azon kívül is.
Sallai Zsuzsanna lánya a Facebookon osztotta meg a futó halálhírét: „Mély fájdalommal tudatjuk mindenkivel aki ismerte, szerette vagy csak tisztelte, hogy Édesanyánk, Apukánk élete párja, sokak példaképe tegnap délután elhunyt. Hatalmas űrt hagyott maga után. Egy igazi harcos”.
Az 54 éves korában elhunyt Sallait 2018-ban diagnosztizálták mellrákkal, azóta az áttétes betegséggel küzdött. Az ultrafutó életének története sokakat motivált, a futóközösségen belül és azon túl is ismert volt hatalmas küzdeni akarása. 13 évesen átesett egy életmentő szívműtéten, majd minden tiltás ellenére szült 4 gyereket, később ultrafutó lett.
Bár nem sportolhatott volna, mert – ahogy az nlc.hu korábbi cikke fogalmaz – a szíve és tüdeje időről időre rendetlenkedett, ő mégis egy napon kipróbálta a spinninget. Ezt követően versenykerékpározni kezdett, és innen már csak egy lépés volt a futás. A ház körüli körök teljesítésével kezdte, majd egyre többet, egyre hosszabban futott, és meg sem állt az ultramaratonokig.
Blogot írt, sportegyesületet hozott létre, motivációs előadásokat tartott, 2019-ben megjelent a Visszadobtak című könyve az életéről, az elé gördülő akadályokról és azok megugrásáról. A könyvben már a mellrákról is ír. „Hazudnék, ha azt mondanám, nem sejtettem, hogy a sok minden előbb-utóbb egy helyen összpontosulni fog. Megtörtént, megéreztem, nem ért teljesen váratlanul. A diagnózis után, a rendelőből kilépve beneveztem egy ultra távú versenyre, majd mérgemben földhöz vágtam a telefonomat. Pár perccel később már arra gondoltam, oké, akkor most ezzel kell megküzdenem” – mondta a futó három éve az nlc.hu-nak.
A Runner’s World magazinnak nem rég adott interjújában rákbetegségével kapcsolatban így fogalmazott: „Sokan mondják, hogy erős vagyok. Igazából az ember nem erős, csak nincs más választása. Sokszor kényszerített már térdre az élet. De most arccal lefelé, hason fekve csúszok-mászok a szarkupacban. És azt érzem, hogy ennek az emberfeletti küzdelemnek sosem lesz vége. Hogy az én életem mindig arról fog szólni, hogy a felszínen maradásért is elementáris erővel kell harcolnom.”