Két hermanos diáklánynál telt be annyira a pohár, hogy szimpátiatüntetést szervezzenek szeretett tanáraikért. Azóta csak egyre nagyobbá vált a hógörgeteg.

Szeptember 9-én kapta kézhez Dezsőfi György, a Miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóhelyettese és matematika-fizika szakos tanára azt a határozatot, amelyben a következő héttől visszavonták az igazgatóhelyettesi megbízását. A felmentés okaként a tankerület igazgatója azt nevezte meg, hogy a pedagógus élére állt a polgári engedetlenségnek, amelyet nem tehetett volna meg vezetői beosztása szerint. Az Átlátszó Oktatás a gimnázium két végzős tanulójával beszélgetett, akik szolidaritási tüntetést szerveztek tanáraikért.

Az idei tanévkezdéskor a Tanítanék Mozgalom gördülő polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetett, amelyhez már az első héten több gimnázium csatlakozott országszerte. A Miskolci Herman Ottó Gimnáziumban 37 tanár tagadta meg a munkát  a második tanítási héten. Szeptember 12-én kapták meg a tiltakozó pedagógusok azt a fenyegető levelet a tankerülettől, amelyben kirúgással fenyegették őket, valamint amelyben a gimnázium igazgatóhelyettesét lefokozták. László István, tankerületi igazgató ekkor azt nyilatkozta a Telexnek, hogy „A hatályos törvények szerint a »polgári engedetlenség« nem definiált fogalom, az a munkavégzés jogellenes megtagadásának minősülő magatartás, amely veszélyezteti a tanulók érdekeit, és egy igazgatóhelyettesnek kiemelt felelőssége van az iskola jogszerű működésének biztosítása tekintetében”.

A Herman Gimnázium tanárai szeptember 12-én hétfő reggel fél nyolcra szolidaritási élőláncot hirdettek az iskola épülete elé, majd a tanároktól függetlenül elindult egy diákok által szervezett vonulás, ahol a több száz fős tömeg Miskolc belvárosán keresztül petíciókat vitt a tankerület igazgatójához. A tüntetésről készült képek és tudósítások ellepték a hazai sajtót. Később több iskola tanári kara, valamint közszereplők is kifejezték szolidaritásukat a felmentett igazgatóhelyettessel.

Az Átlátszó Oktatás a gimnázium két végzős diákjával, Herman Adéllal és Monostori Annával szeptember végén készített interjút. A tanulók fontos szerepet töltöttek be a vonulás megszervezésében.

Herman Adél: Teljesen véletlenül láttuk az egészet, amikor a tankerületi vezető beszélt a tanárokkal és Dezsőfi tanár úrral. Szünetben a terem előtt várakoztunk, ahol a megbeszélés két tanórán keresztül tartott. Először a tanárok a tankerület vezetőjével tárgyaltak, aztán a tanárok csak egymással. Azért vártunk ott, mert ebben a teremben lett volna szalagavatós megbeszélés az egész végzős évfolyamnak. Annával legelöl álltunk az ajtó előtt, az egyik kijövő tanár mondta el nekünk, hogy mi történt. Már előtte is gondoltuk, hogy valami nagy baj van, mert láttuk a tanárok arcán, ahogy mentek be vagy jöttek ki. Amikor megtudtuk, mi a helyzet, akkor beszéltük, hogy „Hallod Anna, nekem lesz akkora faszom, hogy elindítsak valamit”. Erre mondta Anna, hogy „ha neked van, akkor nekem is, ha csináljuk, akkor csináljuk együtt.” Így már az elején biztos volt, hogy mi, diákok csinálunk valamit, ami kifejezi a támogatást a tanáraink felé.

Monostori Anna: Az volt a legfélelmetesebb, hogy tudtuk, hogy azzal a harminchét tanárral tárgyal a tankerület, akik engedetlenkedtek. Amikor elment a tankerületi vezető, akkor hívták össze a tantestületi gyűlést, mi csak néztük, ahogy a tanárok rohannak, amilyen gyorsan csak tudnak, be a terembe. Kétségbeestünk, és nem csak azért, hogy hogyan fogunk egyáltalán leérettségizni, hanem hogy mi lesz egyáltalán velünk, meg a tanárokkal? A megbeszélést a Diákönkormányzat hívta össze, de utána a szervezést nem a DÖK vállalta, hanem azok a diákok, akik úgy gondolták, hogy elég kurázsi van bennük ahhoz, hogy megmozduljanak. Csak kb. a csapat fele DÖK-ös.

További részletek az Átlátszó cikkében olvashatók.