Miért kellett több mint fél évezredet várni a magyar fordításra?
Ez egy nagy rejtély, amit nem tudok megoldani, viszont éreztem, hogy van itt egy űr. „Jobb később, mint soha” alapon úgy láttam, hogy ha 550 év nem volt elég rá, hogy ez magyarul hozzáférhető legyen, akkor el kell vállalni a feladatot. Szerintem egy nagyon fontos munkáról beszélünk, ami magyar gasztrotörténészeknek is érdekes lesz. Sok minden kiderülhet, amit eddig legfeljebb csak sejtettünk erről a könyvről, ami valójában hiányzó láncszem az ókori és a modern konyhaművészet között.
Életmód rovat, reneszánsz módra
Platina nemcsak az ételleírásokkal foglalkozik, hanem mindenféle életmódbeli tanácsokat is ad. Tehát nemcsak azt olvashatjuk el, hogyan készíthetjük el megfelelő módon a tarajos sült, vagy a mogyorós pelét, hanem például azt is, hogyan válasszunk magunknak lakhelyet vagy megfelelő szakácsot, hogy kell megteríteni az asztalt, mikor szabad szeretkezni és mikor kell bort inni.
A szakácsválasztás szempontjai
Fontos, hogy művésze legyen a gasztronómiának, kiváló ízlése legyen, meg tudja állapítani egy ételről, hogy alulsózták-e, túlsózták-e, és legyen benne egy vágy arra, hogy ő legyen a legjobb. Egyértelmű, hogy a szakácsok helyét nem a mesteremberek között jelölte ki Platina, hanem a művészek között.
Kannabiszos recept, de nem úgy
Az is mutatja Platina művének hatását, hogy rengeteg baromság kering az interneten erről a könyvről. Például nagyon sokszor úgy aposztrofálják, hogy ez az első szakácskönyv, amelyben kannabisszal főznek. Ez jól hangzik, de kannabisz alatt manapság egy tudatmódosítót szoktunk érteni, ami a THC-tartalma miatt mindenféle hatásokat vált ki belőlünk. Ha azonban elolvassa az ember a szöveget, hamar rájön, hogy nem erről van szó. A kannabisz ugyanis egy növény neve, amit mi kenderként ismerünk, és ennek a magját használja Platina két vagy három receptben. Azt pedig még az outsiderek is tudják, hogy a kender magjában nincs a THC nevű anyagból.