Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Azért a metálosok földöntúli energiával nyomják, gyakorlottak a hangszerekben. Azt hiszem, 1983-ban robbantak, amikor magukávé tettek a Talmudjukkal.
Én úgy tanultam, hogy naponta több órát gyakoroltam egy német kék színű kottából, amit azóta sem láttam. Kísértem akkordokkal az énekemet, első gitár év végén így vizsgáztam is, az Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom dalt adva elő a színpadon. Nem járhattam a következő évben csak rövid ideig a megszégyenítésem miatt anyám részéről. Én szégyelltem magam a gitár tanár előtt. A bizonyítványomat mai napig nem küldték el, pedig kértem. Ezt követően pár évig pengettem a gyerekeimnek, játszottunk zenei játékokat. Lejátszottam pár dallamot és ki kellett találni az énekes nevét és a dal címét, ez két pontot jelentett. Mivel egész nap énekeltem nekik, könnyen megtanultak minden dalt. Ez 1983-ig tartott kb, míg a két világégés utcát össze nem rakták, világ-Magyarország létrehozása végett. Még egyszer elővettem 1991-ben, egy dalt írtam, meg pár gyerekdalt, amit a MIXPÓ-n szerettem volna előadni, de már elfelejtettem az akkordokat, összesen négyre emlékeztem, meg amennyit le tudtam fogni Bojtorján egyik gitárkönyve alapján. Az összegyűjtött kottáimat a Gyöngyvirág újhelyi presszó zenészei gyalázattal magukévá tették, nagyon nagy gyalázat történt azzal, hogy a magyar nevű énekesnők megfizetik az árát a fellépéseiknek, 1986-ban. Elpattant egy húr a fejemben 1983-ban, legalábbis úgy éreztem, nem voltam magamnál többé, nem volt szükség már a Főnix utcanépre, rózsakeresztes rendre, sátánjukra a Rákóczi tere mellett a jelenleg is áldozónak a miskolci elmeosztálytól, az ózdiak mellett.
Számomra az egész zenei apokalipszis értéktelen, rock-kal, hippikkel, beatesekkel, punkokkal, valamennyi celebével Gábor Zsazsa népével. Nem volt ellenségük, egyedül a jóemberek, meg akik jöttek segíteni. Olyat kottáztak az égre, melyet többé nem felejt el a Föld az ózdi lírai karám Keleteseivel.
A fotón látható beton emlékeztet 1980-ra, amikor a volt férjem szokása szerint végig mulatta a várost fizetés napkor. Elindultam a gyerekekkel, hátha megtalálom, jött az iskola, augusztus 20-ra bevásároltam, de nem sok maradt a szülésiből. Mondták, hogy a határ melletti faházban mulat. Elindultam arra, de jött is szembe velünk habzó szájjal, véres arccal. – Te genyó, (így szólított 1976 óta az egyik utcabeli miatt, akinek ezt kiabálta az előttem itt lakó) utánam mertél jönni? Várj csak, adok Neked, ha hazaérünk! A kezébe adtam a kulcsot, mondtam, hogy menjen haza, feküdjön le, nekem még dolgom van. Elindultam a bátyámékhoz a Pázsitra. Utánunk jött. Kiabált a sógornőm, hogy kihívja a rendőrséget, erre azt mondta, hogy kidobálja a gyerekeit az erkélyen. Odajött hozzám és teljes erővel beleverte többször a fejemet a falba. Borzalmas volt, mintha széttört volna a fejem teljesen. Kérdezte a sógornőm, miért bántod Katikát? Kiabálta, hogy mert kurva az anyja. Mint kiderült, a Bodrogközből előtte albérletünk mellé az Árpád utcára költözött Éva néni, mint Feketesárkány népének felesége miatt bánt így el velem. Utána hazalökdösött engem, majd követnem kellett, de a házi bácsi könyörgött, hogy ne menjek be vele a házba. A kisebbik lányomnak fogta a kezét, nem engedte el. A nagyobbik lányommal a szomszéd Mihály nénihez mentünk aludni. Egész éjjel az udvarban járt le-fel, hogy ha megtalál, megöl engem. Mindegyik vadállati férj felesége miatt így bántak el velem a miskolci Bertalan utcaiak, Gábor Zsazsa népeként, mely mai napig tart.
A zenészek és énekesek erkölcstelensége miatti gyalázást még Zorán perverziójával kezdték, amit a nagybátyámra mávnál dobott létrával való gerincmegsértéssel értek el, amit a nyíregyháziak ismételtek jópár éve. Majd következett Benkő Dániel pinázása. Ez mind súlyos bűnnek számít, soha nem évül el.
SLAWOMIR – Milosc w Zakopane
SLAWOMIR w Krakowie
SLAWOMIR – MEGIERA
SLAWOMIR – Ni mom hektara