Palival buszon valahogy sosem találkozom. Pedig Kálival még lehetett. A nap

„Amennyiben nagyot akarunk rontani a jelenlegi állapotainkon is, akkor még kipróbálhatjuk a NER legsemmirevalóbb részét, az úgynevezett ellenzéket és holdudvarát. Ennek körülbelül annyi értelme volna, hogy csak azért nem csodálhatnánk meg élő egyenes adásban, hogy miként vágják a kést egymás hátába már az első héten, mert még előtte fölbuknának a saját lábukban, de a fetrengés közben azért ratifikálnák az összes woke-egyezményt, melyek értelmében gendersemleges vécét állítanának minden migránsszámláló mellé, a píszí nevében radikálisan korlátoznák a maradék szólásszabadságot, mely címen azért kitömnék lóvéval a saját homályzónás médialényeiket, biciklisávot festenének a kifutópályákra és közben egyfolytában affektálnának, mígnem a halálra vált magyar nép egy gyors zendülést követően kilencven százalékkal szavazná vissza a Fideszt. Tessék, így vélem, lehet stockholmszindrómázni, szekértolózni és szívinfarktust kapni.

Esetleg egyszer szembenézni azzal, hogy a nép nem a nagyszerűségetek miatt nem érdemel meg titeket, hanem ti vagytok a jelenlegi adottságoknál is szarabbak.” / Hont András/