A Búcsú Lóritól! című est Zemlényi Attila kezdeményezte, aki pályatársa és jó barátja volt Kabai Lórántnak. A megemlékezés előtt megtörten beszélt a boon.hu-nak a számára oly fontos emberről.
– Kabai Lóránt halála mindazokat megrendítette, akik ismerték és szerették – fogalmazott Zemlényi Attila. – Egy nagyon komoly alkotópálya derekán hagyott itt bennünket. Amióta meghalt szegény, azóta ömlik a neten a nekrológ, melyek tükrözik a haláláról való gondolkodást, a halálához való viszonyt. Egy ideje ugyan a fővárosban élt, de megkérdőjelezhetetlen az ő miskolcisága. Közösen írtuk a Vasgyári eklogák városdrámát, ami nyert a Miskolci Nemzeti Színház drámapályázatán. Közösen alkottuk meg a Szöveggyár tábort, együtt szerkesztettük a Műút folyóiratot, gondolkodásában, lírájában, műveiben abszolút idekötődik – idézte fel Zemlényi Attila.
A vers
Mint fogalmazott: nagyon sok embernek szüksége van olyan alkalomra, ami segíti a halál elfogadását és a gyászmunkát. Hiszen rengeteg szempontból nagyon nehéz elengedni egy ilyen erősen jelenlévő alkotót. A kényszer hozta létre a búcsúestet.
– A fővárosban is volt virrasztás, és úgy gondoltam, hogy Miskolcon is kell egy olyan alkalom, amikor a családtagok, barátok, ismerősök, pályatársak el tudnak tőle búcsúzni, vagy valamilyen módon viszonyulni tudnak a halálához, a gyászhoz. Ezt fontosnak tartom. A helyszín pedig azért a Helynekem, mert Miskolcon ez az egyetlen romkocsma, és Lóri sokszor olvasott fel itt új műveiből, bemutatta a szöveggyáros fiatalokat. Ez volt a legalkalmasabb hely, hogy összegyűljünk, gyertyát gyújtsunk, felolvassunk tőle, és búcsúzzunk. Sok ember számára fontos az ő személye, a munkássága – tette hozzá Zemlényi Attila, aki a Holdfény moaré cím versét olvasta fel az esten. A költeményt a Litera irodalmi lap felkérésére írt Kabai Lóránt halálára.
– Ezt a verset soha sehol nem olvasom fel többé – fűzte hozzá elcsukló hangon Zemlényi Attila.