Az ukrán légvédelem jelenleg „egy csávó egy Stingerrel”

Hogy néz ki most az ukrán légvédelem?

A légvédelem egy laikus számára valószínűleg nem tűnik túl bonyolult dolognak, és felületesen szemlélve valóban nem is az. Nagyon leegyszerűsítve általában annyi történik, hogy az ellenséges rakétákat és drónokat előbb azonosítják egy radar segítségével, majd egy földről indított elfogórakétával megsemmisítik. A valóságban persze ez nem úgy néz ki, hogy egy katona meglátja a radarképen a rakétát, és azt egy gombnyomással ki is iktatja. A villogó pöttyöt előbb azonosítani kell a viselkedése, illetve a tulajdonságai, például sebessége és a repülési magassága alapján, és természetesen azt is meg kell állapítani, hogy baráti vagy ellenséges objektumról van-e szó. Ha utóbbi, akkor a légvédelmi rendszerek kezelőinek és a parancsnokoknak ki kell találniuk, hogy meg tudják-e állítani,

ezt az egész folyamatot pedig nagyon gyorsan le kell zongorázniuk, mert ha túl sok időt vesztegetnek, az ellenséges rakéta vagy drón kirepül a radar hatóköréből.

Jól látszik, hogy az idő az egyik legfontosabb faktor a légvédelemben, függetlenül attól, hogy milyen légvédelmi rendszereket használ valaki – de természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eszközök állnak egy ország rendelkezésére. Ukrajnának a háború előtt döntően Sz–300-as rakétarendszerekből és más szovjet gyártmányú rendszerekből (többek közt felújított Kubokból, Bukokból, Oszákból) állt a légvédelme, ezekkel jelentős sikereket tudtak elérni, de az azért sokatmondó, hogy Daria Kaleniuk, az ukrán Korrupcióellenes Akcióközpont nevű nonprofit szervezet igazgatója nemrég a Washington Postnak úgy fogalmazott, hogy az ukrán légvédelem jelenleg „egy csávó egy Stingerrel”.https://telex.hu/kulfold/2022/10/28/orosz-ukran-haboru-legicsapas-legvedelem-raketa-nato

https://telex.hu/kulfold/2022/10/28/orosz-ukran-haboru-legicsapas-legvedelem-raketa-nato