Miskolc parking. Szunyogh László: van, aki még a WC-re is kocsival megy
Szunyogh László városi főépítész segített eligazodni a tényezők között.

Elsőként a városszerkezetet kell figyelembe vennünk. Szunyogh László emlékeztet, hogy amikor Miskolc kiépülése találkozott az egykoron itt élő több mint 200 000 lakos igényeivel, jelentősen kevesebb gépjárművel rendelkeztek az emberek. Ennek megfelelően „a lakótelepek úgy épültek ki, hogy kevés parkolóhellyel számoltak a tervezők” – mondja a városi főépítész.

Az említett lakótelepeket kifejezetten élhetőre, zöldterülettel kiegészítetten tervezték meg, de az akkori szakemberek nem számoltak ekkora mértékű gépjárműboommal. „Nem tehetjük meg, hogy kiírtjuk a teljes növényzetet azért, hogy legyen hová pakolni az autókat. Komplexebb megoldásra van szükség” – teszi hozzá Szunyogh László.

„Az nem lehet a megoldás, hogy ha hiányzik ezer parkoló, akkor építünk ezer parkolót. Egyszerűen hely szűke miatt is lehetetlen” – folytatja, majd hozzáfűzi, hogy még ha meg is valósítanák az illetékesek, akkor az azt jelentené, hogy mástól kell területet elvenni – jellemzően a zöldterület kárára.

„Emellett az is probléma, hogy bár nagyon szeretjük, mert gyönyörű, de Miskolc beszorult egy szűk völgybe, ami szintén nem könnyíti meg a helyzetünket bővítés szempontjából” – hallatszik az újabb érv.

A megoldás összetettségére áttérve elhangzik példaként Hollandia, ahol a kerékpáros közlekedés nagyon fajsúlyos szerepet kap. Svédországban a skandináv modell érvényesül: leszabályozott, hogy egy lakó hány parkolóhellyel rendelkezhet. „Meg kell vizsgálnunk, hogy hol lehetséges parkolást biztosítani, hol lehet a személygépkocsit mással – kerékpárral, tömegközlekedéssel – kiváltani” – mondja a városi főépítész.

Jelen pillanatban tűzoltás-jellegű megoldások születnek. Általában az önkormányzati képviselők a saját alapjukból alakítanak ki parkolóhelyet az adott lakónegyed számára. „Ez csepp a tengerben és a lehetőségei is végesek” – teszi hozzá Szunyogh László.

Több tényezőt kell figyelembe venni

Kifejti, hogy véleménye szerint a megoldáshoz három tényező megvalósulására van szükség. „Egyrészt kell egy stratégia, ami a komplex gondolkodásból alakul ki: hol, hogyan és milyen módon oldjuk meg a parkolási gondokat” – fejti ki, majd hozzáteszi, hogy mindehhez anyagi forrásokra is szükség van.

Harmadik elemként a szemléletváltást jelöli meg a városi főépítész. „Nem elítélve azt, akinek muszáj autóval járnia, de szokták azt mondani, hogy van, aki még a WC-re is kocsival megy” – idézi a mondást. Elhangzik a példa, hogy nagybevásárlásnál mindannyian a bejárathoz legközelebb akarunk parkolni, ezért akár perceken át keringünk a parkolóban, arról azonban megfeledkezünk, hogy az áruházban a megspórolt távnak akár a tízszeresét is legyalogoljuk, míg ott tartózkodunk.

Zárásként elmondja Szunyogh László, hogy a városvezetés és ő mint az építészeti szakma képviselője is tisztában vannak a problémával. Ahol egyszerűen megoldható és a forrás is biztosított rá, ott a döntéshozók támogatják a parkolóhely-bővítést. „A helyzetet azonban csakis egy stratégia mentén lehet megoldani” – összegzi véleményét a városi főépítész.