Pedig kiderül, hogy Ózd 30 év alatt sem tudta kiheverni az acélipar összeomlását.

Az egyik nő arról mesél, hogyan akarták beszervezni a pártba, a másikuk azon nosztalgiázik, milyen volt darukezelőnek lenni, a harmadik pedig arra emlékszik vissza, amikor három gyerekkel vált munkanélkülivé. Rajtuk keresztül mutatja be Debre Zsuzsa dokumentumfilmje, az Elmúlt, oszt jól van, hogyan emlékeznek vissza a munkásnők a rendszerváltás egyik legnagyobb társadalmi sokkjára, amikor ezreket küldtek el az Ózdi Kohászati Üzemből.

A film azért teszi a klasszikus dokumentumfilmekhez képest sokkal átélhetőbbé a nyugdíjas nők történeteit,

mert mindezeket nem a kamerába meredve, kéztördelve mondják el a vadidegen filmeseknek, hanem a nekik megszokott közegben beszélgetnek a fodrászukkal, Zsuzsával, aki közben elképesztő frizurákat költ nekik.

Debre Zsuzsa eredetileg Almási Tamás klasszikus Ózd-sorozatának szereplőit akarta megkeresni 2019-ben, hogy megtudja, hogyan gondolnak vissza az ózdi emberek azokra az időkre, amikor még működött az Ózdi Kohászati Üzem. A terepmunka közben azonban rájött, hogy a megmaradt ózdiak közül szinte mindenkinek vannak emlékei a gyárról (a 80-as évekhez képest több mint 30 százalékkal kevesebben élnek itt). Ezért a statikus interjúk helyett inkább egy olyan közösségi teret keresett, ahol az emberek egyébként is beszélgetnek egymással: Zsuzsa fodrászatát.https://jo.444.hu/2022/11/07/a-dauer-tovabb-tart-mint-a-ketsegbeeses