Amióta hazatért Amerikából, a Moab 240 versenyéről – amelyen a női mezőnyben a parádés harmadik helyet szerezte meg – rengeteg nyilatkozatot adott, de egy kérdésre talán még nem válaszolt: visszamenne?
Most azt mondom, hogy nem, ez a teljesítés a Moab 240-en nagyon kerek volt. Hatalmas élményt kaptam, de nagyon sok, nagyon érdekes és nagy kihívást jelentő verseny van még, amelyekre szeretnék eljutni, úgyhogy egyelőre nincs tervben, hogy újra induljak. Most kicsit másfelé veszem az irányt.
No igen, az Antarktiszra…
Így van. Épp a minap írtam meg a közösségi oldalamon, hogy november végén, december elején ezen a rendkívüli versenyen futhatok.
Hosszú évek óta tervezi, hogy kipróbálja magát fagyos körülmények között: a Déli-sarkköri futásra elég csak úgy benevezni, vagy kiválasztják a versenyzőket?
Kvalifikációval lehet bekerülni a szűk mezőnybe, úgy, hogy a RacingThePlanet-sorozatban két sivatagi futást kell sikerrel teljesíteni. Én az Atacama- és a Namib-sivatag után kaptam meg a levelet, hogy nevezhetek az antarktiszi versenyre. Most is ötven futó kap lehetőséget a rajtolásra, anno még a kétezerhúszas versenyre jelentkeztem, a szabályok szerint a nevezési díj felét is átutaltam, csakhogy akkoriban a Covid-járvány azt a lehetőséget elvitte. A sarkköri versenyt kétévente rendezik meg – úgyhogy a világot sújtó pandémia miatt legutóbb kétezer-tizennyolcban volt ilyen futás. Idén a Moab 240-esen volt a fókusz, viszont már úgy akartam kiutazni Amerikába, hogy meglegyen a felszerelésem tekintélyes része az Antarktiszra is.