A megállapított tényállás szerint a III. rendű vádlott által üzemeltetett miskolci bárban szerencsejáték és sportfogadások lebonyolítására alkalmas terminál is működött, amelyet a III. rendű vádlott és a pultosként dolgozó IV. rendű vádlott kezelt. Az I. és II. rendű vádlottak 2018 nyarán több alkalommal úgy kötöttek sportfogadásokat, hogy annak ellenértékét nem, vagy csak részben fizették meg a vendéglátóegység felé. Erre a III. rendű vádlott teremtett lehetőséget, aki az I. és II. rendű vádlott kérésére „meghitelezte” a tranzakciókat, és a szelvényeket magánál tartva a nyereményből remélte a tartozás kiegyenlítését. Az ellenértéket a terminált üzemeltető kft. térítette meg a Szerencsejáték Zrt. felé.
A bíróság a vádlottakat információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek, mely bűncselekményt I. és II. rendű vádlottak felbújtóként, míg III. és IV. rendű vádlottak társtettesként valósítottak meg. A büntetés-kiszabás során nyomatékos enyhítő körülményként esett latba az időmúlás, a terheltek büntetlen előélete, III. és IV. rendű vádlott ténybeli beismerése, továbbá III. rendű terheltnél az, hogy visszafizette a bűncselekménnyel okozott kárt. Mindezeket mérlegelve a bíróság I. és II. rendű vádlottat személyenként 180.000 Ft, III. rendű vádlottat 150.000 Ft összegű pénzbüntetésre ítélte, a IV. rendű terheltet pedig 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
Az ítélet nem jogerős.