Miközben a Népszabadság 1962. november 24-ei lapszáma 13 (!) oldalon keresztül a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusáról írt ijesztően részletesen, a 17. oldalon csupán egy nyúlfarknyi cikk tudósított arról, hogy
ahol a Malév menetrend szerint közlekedő repülőgépe a rossz látási viszonyok mellett a földnek csapódott.
A baleset helyi idő szerint 15 óra után néhány perccel következett be. A szovjet gyártású IL-18V típusú repülőgépből semmi sem maradt, az pedig soha nem derült ki (bár évekig vizsgálták), hogy műszaki hiba okozhatta e a balesetet. Ami bizonyos, a pilóta rutinos, elismert szakember volt.
A 21 ember életét követelő balesettel kapcsolatban a Népszabadság november 24-én megjelent száma azt is megemlítette, hogy többek mellett a gépen utazott Szecsődi László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese is. A személyzet tagjai, így a főpilóta, Kapitány István és a másodpilóta, Fenesi János sem élte túl a tragédiát.
A név persze sokaknak ismerős lehetett, ám a Népszabadság a továbbiakban sem fedte fel, hogy kinek a lányáról van szó. A szerencsétlenség után öt nappal megjelent újságban a személyzet elhunyt tagjainak az életrajzát is ismertette a lap, Latabár Máriánál pedig ezt írták: „A legfiatalabb áldozata a szörnyű szerencsétlenségnek a húszéves Latabár Mária volt, a gép utaskísérője, a család egyetlen gyermeke. Két éve teljesített szolgálatot a levegőben.”
A jól értesültek persze ekkor már tudták, hogy a híres színészdinasztia is gyászol, hiszen Mária, a legendás Latabár testvérek közül Árpád gyermeke volt.
Mi az hogy „odaveszett”? Egy emberről beszélsz Te bunkó barom!! Ha a Te hozzátartozód lenne, akkor is így fogalmaznál ! Szégyen!
Mindig meglepődök, ha valaki ezen meglepődik.
„Mint a katasztrófa helyszínén másnap készült légifotón is látható, a roncsok rendkívül kicsi, mindössze néhány tíz méteres területre koncentrálódtak. Mindez arra utalt, hogy a kibocsátott futóművekkel és 30 fokra kitérített fékszárnyakkal repülő gép vízszintes sebessége valamiért annyira lecsökkent, hogy az átesés után gyakorlatilag csaknem függőlegesen ért földet. Mivel a jobb szárnyvég és a gép orra rövid nyomot hagyott a talajon, valószínűsíthető volt, hogy ekkor történt a 70-90 fokosra becsült zuhanásból az átfordulás. A legalább 500-600 km/órás ütközés erejét jelzi, hogy a hajtóművek mintegy másfél méterre a földbe fúródtak.
A személyzet az utolsó pillanatokban érzékelhette a sebességvesztést, mert a négy hajtómű a becsapódáskor a leszálló konfiguráció ellenére, a teljes gázhoz közeli teljesítménnyel működött, azonban ezzel már nem tudták megakadályozni az átesést, mivel sem elegendő magasságuk, sem sebességük nem maradt a stabil repülési helyzet visszaállítására… Mivel az Il-18-as fékszárnyának teljes felülete meghaladja a 27 négyzetmétert, később nem véletlenül került be a légiüzemeltetési utasításba, hogy a vízszintes vezérsík jégtelenítő rendszerének meghibásodása esetén, a fékszárnyakat csak (a felszálláskor is használt) 15 fokra volt szabad kiengedni!
A szovjeteknek azonban 1962-ben finoman szólva is kellemetlen lett volna, ha kiderül, hogy a Malév gépe nem emberi hiba, hanem egy konstrukciós hiányosság miatt zuhant le.”
Akkor pilóta hiba?
Egyértelmű, de ezt most, az oroszutálat kimaxolásának idején nem illik bevallani. 🙂
Minden alkalmat kihasználsz egy kis rubelszagú oroszmosdatásra, ugye?
xxxxxxxxxxxxxxha mindenhez IS hülye vagy, ez többször bizonyított tény, akkor minek önkiszolgálóan folyton a saját orrod alá dörgölnöd?
🙂 🙂 🙂