A farkaslyuki meddőhányó gödreiből kézzel, kapával szedik ki a sáros szenet a rászorulók, hogy fűteni tudjanak. A Népszava elkísért “guberálni” egy ózdi romát.
Tessék! Akárhova kaparok, mindenhonnan előjön a szén. A legjobb, amelyik csillog, az már olyan, mintha igazi lenne, a többi inkább vizes, saras, nehéz vele jól felfűteni a kis kályhát otthon. Lám, ott egy kidobott vödör. Azokkal szokták összegyűjteni az idejárók a kisebb darabokat, és úgy öntik aztán bele a zsákba. Amikor arról kérdezzük, szabad-e ezt tenniük egyáltalán, gyorsan legyint, alighanem magánterület ez, de rég nem törődik már senki ezzel a vidékkel meg a szénkaparókkal.
Most még kevesen vagyunk, de később, ha hűvösebbre fordul az idő, többen jönnek majd kapával, ásóval felszerelkezve. Átbuszoznak Ózdról, kaparnak a földből egy kis szenet, letakarják a táskában újságpírokkal, nehogy a sofőr megtiltsa a felszállást, aztán hazamennek. Egy ilyen, kézben is elcipelhető mennyiség azonban legfeljebb két napra elég.
– mondta a lap által kísért férfi.
Berki Zoltán szerint a nagyban üzérkedő fatolvajok miatt büntetik keményen a csóróbbakat, akiknek biciklivel még esélyük sincs elmenekülni a járőrök elől. Azt mondja, ez is egy olyan intézkedés, ami jól hangzik, a gyakorlatban azonban nem így működik.
Mi is próbáltunk engedélyt szerezni egy közeli erdészetnél, de azt a választ kaptuk, hogy az elhullott fának ott kell maradni az erdőben, mert komposztálódik és jót tesz az ottani élővilágnak. Ez is csak azt jelenti, hogy a bogarakkal, rovarokkal többet törődnek, mint a szegény emberrel
– mondta.
Szerintem a letört gallyakat össze lehet szerni az erdőkben, régen is onnan hordták az emberek.