Szerencsés égövbe születtünk, hogy évről évre megtapasztalhatjuk élő környezetünk csodás alakváltozásait. Ősszel a természet káprázatos színekkel örvendezteti meg lelkünket, mielőtt elcsendesedve téli álomra szenderül. Lombullató fáink koronájának látványos átalakulása örvendetes és tetszetős, mielőtt a levelek potyogni kezdenek. A földön landoló lombkupacoknak már közel annyira sem örülünk.
Saját praxisomban is tapasztalom, milyen méreteket ölt az „avarüldözés” így késő ősszel. Ennek oka lehet, hogy elcsúfítja a kertünket, a szél szanaszéjjel viszi, kiég, bepállik alatta a fű stb. Sok zöld zsákot megtölt az összegereblyézett avar, csak szabadulnánk már tőle és a vele járó munkától. Valójában az őszi avar kertünk fontos alkotóeleme és tökéletesen (újra)hasznosítható. Ha szívesen megkímélnénk magunkat a zacskózás nyűgjétől, környezetünket pedig a felesleges műanyag hulladéktól és az elszállítás okozta károsanyag-kibocsátástól, íme néhány javaslat, hogyan használjuk újra a faleveleket saját ökoszisztémánk hasznára, támogatására.
Adjuk vissza a fának, ami az övé!
A levedlett lombkorona igen értékes tápanyagokat tartalmaz, amire az „anyafának” a következő évben is szüksége lesz. A legegyszerűbb megoldás, ha csak visszagereblyézzük az avart a fák, bokrok alá, aztán hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. Valamennyi levél nyilván ezek után is kering majd a kertben. Szurkoljunk, hogy az idei rendhagyó tél legyen, és a hótakaró alatt nem fog szemet szúrni néhány kósza falevél. Ha még profibban szeretnénk közreműködni kertünk ökológiai egyensúlyának támogatásában, gyűjtsük össze az avart, komposztáljuk, és a következő évben adjuk vissza a fánknak!
Amikor a „megengedő” megoldás mellett tesszük le a voksunkat, merítsünk erőt a gondolatból: lombhullató erdőinkben ki gereblyézi össze az avart? A kérdés költői. Bár több évtized kell ahhoz, hogy akár néhány milliméternyi új talajréteg képződjön, ha nem engedjük a szerves hulladékot a saját útját járni, termőföldünk képtelen lesz a megújulásra.
Mulcsoljuk ágyásainkat!
Más növény is részesülhet abból a jótékony hatásból, amit a levelek nyújtanak. Virágágyásainkat a tél közeledtével boríthatjuk avarral, fagyérzékeny évelőink, fiatal növényeink kifejezetten hálásak lesznek érte. A levélmulccsal így nem csak a tápanyag-utánpótlásról gondoskodunk; a talajtakarás védi növényeinket a zord idővel szemben, és segíti a jobb vízgazdálkodást is. Készítsünk árkot a növények köré, hogy ne fújja szét a leveleket a szél, esetleg szórjunk rá egy kis homokot, jövő tavasszal pedig dolgozzuk bele a földbe!
Ha lusta vagy, akkor ősszel még ejts meg egy utolsó fűnyírást, a fűgyűjtő tökéletesen összeszedi és -aprítja az avart. Ez mehet egyből a komposztra vagy mulcsnak.
Építsünk magaságyást!
Bár számtalan előnye van egy magaságyásos veteményeskertnek, hangsúlyozandó, hogy a segítségével, a természet körforgására építve nagy mennyiségű szerves hulladékot tudunk helyben újrahasznosítani, saját magunk és zöldségnövényeink örömére. A lehullott falevelek remek töltőanyagként szolgálnak ágyásainkban. A már meglévő ágyásokat is érdemes tél közeledtével betakarni, erre a célra is tökéletes az avar. Halmozzuk nyugodtan a kiürült ágyások tetejére, óvva ezzel a termőréteg bioszisztémáját! Jövőre pedig forgassuk a földbe a leveleket!
Ne hagyjuk csupaszon a talajt!
Ha a kertünknek vannak olyan részei, amelyeket a tél közeledtével már nem véd növénytakaró, gondoskodjunk mi magunk a takarásukról! A legrosszabb, ami a talajjal történhet, ha csupaszon marad. Védőtakaró hiányában a talaj kitett a csapadék okozta eróziónak, a szél okozta deflációnak, kimosódnak a tápanyagok, és a talajélet is vészesen lecsökken. Az emberi beavatkozástól mentes környezetben a természet épp erről gondoskodik az őszi lombtakaróval. Kövessük példáját!
Komposztáljunk!
Miután minden csupasz területet befedtünk, de még mindig van felhasználható avar, pakoljuk meg vele a komposztálónkat! Sokkal egyszerűbb megoldás ide gyűjteni, mint zsákolva a helyi hulladékszállító rendelkezésére bocsátani (később visszavásárolni zsákos virágföld formájában a máshol megérlelt komposztot). A házi komposzt fantasztikus dolog, könnyűszerrel előállítható, és igen hasznos a kertünkben: javíthatjuk vele a talaj minőségét és növényeink kondícióját egyaránt.
Sokan megtorpannak a diófalevél-halmok láttán, ezeket az ördögtől valónak gondolják. Én meg néha azt sejtem, hogy valami globális összeesküvés próbálja ellehetetleníti a kiskerti dióültetvényeket, a levelét mérgezőnek stigmázva, a dióburokfúró légy elleni védekezésképp pedig a fakivágást emlegetve. Mind a termése, mind a levele felhasználható gyógyászati célokra is. Tény, hogy nem minden növény respektálja a közelségét, elsősorban a levélben megtalálható növekedésgátló hormon, a juglon vegyület miatt. De a közhiedelemmel ellentétben ez közel sem annyira veszélyes: a többi falevéllel együtt komposztálva rövid időn belül lebomlik. Ha nagyon félünk a diólevéltől, akkor építsünk számára külön komposztálót, és csak jövőre keverjük a diókomposztot a többihez.
Mit tegyünk a lehullott diófalevéllel?
Sok téves hiedelem él a diófák leveleivel kapcsolatban. Mivel itt a levélhullás ideje, megnézzük, hogy ebből mi igaz, és mi nem!
Óvjuk az élővilágot!
Az őszi avar begyűjtésekor legyünk tekintettel arra, hogy a levélkupacok alatt sok élőlény keres téli menedéket magának. Sünök és kertünk más hasznos lakói bújhatnak meg alatta. Ha képesek vagyunk szemet hunyni a nagyobb avarkupacok fölött, ne bolygassuk őket! Ezzel is többet tehetünk természetes élőkörnyezetünkért, mint a „zsákolós” vagy az (illegális) avarégetős módszerrel. Az embernek és környezetének egészséges egyensúlyban tartása néha kompromisszumokat igényel.
Plusz egy tipp: legyünk kreatívak!
Az elszíneződött falevelek valójában szépek, kis találékonysággal kreatív célokra is felhasználhatóak. Az ünnepekre hangolódva készülhet belőlük asztaldísz, kopogtató, dekorálhatjuk velük az adventi koszorút, akár a karácsonyfa vagy az ajándékcsomagok díszítéséhez is megmenthetünk párat. A gyerekekkel igen jó móka a levélgyűjtés, majd kiszárítva, préselve készíthetünk belőlük közösen montázst, faliképet. Vagy egyszerűen bízzuk ezt a kisebbek fantáziájára! Igen kreatívak tudnak lenni, ha a falevelek újrahasznosításáról van szó.
A levéldekoráció nyilván nem oldja meg egy egész kert „avarproblémáját”, de segíthet abban, hogy más szemmel tekintsünk élő környezetünk alkotóelemeire.
És amit semmiképp ne tegyünk: az égetés!
Rendelet is tiltja az avar égetését, és környezeti szempontból is az a legrosszabb megoldás, ha az értékes anyagokat mérgező, üvegházhatású gázokká alakítjuk. A diófalevelek sem máglyára valók! Szóval ahelyett, hogy alájuk gyújtunk, még az is sokkal jobb, ha az égvilágon semmit sem teszünk velük!
Igaza van