„Mert mi lesz akkor, ha megkopik az orbánviktor-hit abban a vidéki szegény öregasszonyban, aki felragasztotta cellux-szal a vezér képét az ütött-kopott sparhelt fölé, a magyar trikolor egy kis darabkájával a sarkában? Most még azt mondja: nem baj, hogy már alig van a kosárban valami, amikor elmegy a falu apró boltjába bevásárolni, persze csak a legfontosabbakat, mert már nem jut másra, de mit számít az, amíg még megvan a hit? Az Istenben, az egyházban és a hazában, de persze legfőképpen a jótét vezérben, aki megvédte őt attól, hogy azok a sötét bőrű, mosdatlan menekültek tömegesen megerőszakolják hetvenes éveinek szégyenére. Ő védte meg az unokáit is attól, hogy az istentelen, ballibsi ellenzék elhurcolja őket a háborúba, hiszen ezt akarták. Bezzeg a Viktor tudja, hogy Putyint nem lehet legyőzni a háborúban, ezért az ukránok hülyék, hogy nem adják neki oda önként a hazájukat. Viktor tudja ezt egyedül ebben a rothadó, erkölcstelen Európában, ahol például Németország már nem is létezik. Felszámolta saját magát.
Persze ő soha nem hagyta el az ország földjét, nem tanult nyelveket, nem is ért a politikához. De szavazni mindig elmegy. Mert a vezér csak megküldi minden évben azt a kis kiegészítő nyugdíjat így karácsony közeledtével. Az idén egy egész havi díj érkezik majd. Igaz, hogy az infláció miatt semmit nem ér, de ő ezt szerencsére nem érti. Mert így még mindig tud hinni. Hamarosan eljön a karácsony, a legszebb keresztény ünnep és milyen csodás dolog már, hogy ennek az országnak olyan vezetője van, aki maga is ott lesz az éjféli misén. Pont ezért lehet benne bízni. Nem is csupán bízni, hanem hinni.
Néha kicsit szégyelli is, hogy minden este imádkozik érte, de hát annyi ellensége van szegénynek ebben a világban, annyi borzalmas csatát, sőt háborút kell megvívnia nap mint nap, ő meg úgyis ráér. Ebben a korban már csak az imádkozás az egyetlen szórakozása. Meg persze a tévé. Kizárólag a királyi tévé, hiszen ott megmondják az igazságot, a többi csatorna meg csak hazudik. Még a Kossuth rádiót hallgatja szívesen, főleg azt, amikor a vezér beszél. Már nem olyan szép ember, mint korábban volt, pocakot is eresztett, de a hangja még mindig ragyog, megmelengeti a szívét akárhányszor csak hallja. Sokszor aggódik érte, hogy nehogy valami baj érje, mert akkor mi lesz ezzel az országgal? S akkor kiben fog hinni ő? Már pedig hit nélkül élni képtelenség. Szegénységben lehet, de ha a hit veszik el, akkor elveszik minden.
Ég a gyertya ég, el ne aludjék! Mert, ha egyszer kialszik akkor vége lesz, s nem csak az országnak, de az egész világnak – gondolja és szorgosan elmormol még egy rózsafűzért…”
„Rákosi Mátyás unokahúga, aki partizánból elit-kurtizán lett. A kettő között ÁVH-s. Egy igazán elképesztő történet a közelmúltunkból.
D. Kardos Éva 1975-ben, miután férje, a volt belügyminiszter-helyettes Dékán István meghalt, elhatározta, hogy prostituáltnak áll. „Úgy mondanám, a kurvaságba menekültem egy szál magamra maradva, barátok nélkül. A gyerekeimmel ugyanis megromlott a viszonyom, a múltam miatt pedig elfogyott körülöttem a levegő, akár a pénzem”. Végül az Intercontinentalban vagy az Átriumban szedte fel a külföldieket. El tudjuk képzelni, hogy nem kellett jelenteniük róluk? Állítása szerint igyekezett úgy tenni, mintha neki erre külön engedélye lenne, ezért nem zaklatta a rendőrség, sem más.
––––
Szeretem az érdekes memoárokat, életrajzi köteteket, mert sokszor többet, mást árulnak el egy adott történelmi korszakról, mint a történelem-könyvek. Ez fokozottan igaz a kommunista múlttal kapcsolatban, amit ’45 óta meghamisítva ismertünk, ismerünk. És a reformkommunista-liberális elitértelmiségnek köszönhetően ez a tendencia ’90 után is folytatódott. Logikus: szüleik, barátaik ismert kommunisták voltak, márpedig a szembenézés kevesek erőssége a világon.
Ezért is örültem annak, amikor Máthé Áron történész egy beszélgetésünk során felhívta a figyelmemet egy igazán érdekes memoárra. Arra, amit Rákosi unokahúga írt.
––––
D. Kardos Éva a Kádár-diktatúra ismert szerzője volt, több könyve, számtalan cikke megjelent. A közvélemény előtt – ahogyan mondjuk az ÁVH-s ezredes Janikovszky Béla és társaik – hős partizánként, ellenállóként volt ismert. A következő részletet egy fontos bevetéséről írta [Kijevtől Karancsberényig]:
„Nógrádi Sándor 1944 szeptember utolsó napjaiban megszólított a kijevi partizániskola udvarán:
– Éva, beszélni szeretnék magával!
Várakozóan néztem rá. Nógrádi a szokott, lassú, megfontolt módján folytatta:
– Most kaptam meg az engedélyt, hogy én is bevetésre indulhatok. Először Szlovákiába repülünk, ott kezdjük meg a magyar partizáncsoportok szervezését, aztán szeretnénk megvetni a lábunkat Salgótarján környékén. …”
És?
„Egy később cikkben ezt írták: „D. Kardos Éva, Rákosi Mátyás unokahúgának története bizonyos szempontból rendhagyó, ugyanis a nyolcvanas évek elején a magány – és talán nyomasztó előélete – elől özvegyként menekült a bárok világába.
Első kuncsaftjától százötven márkát kapott, ami a nyolcvanas évek elején komoly summának számított. Miután az alkalmak rendszeressé váltak, gyakran ütötte fel tanyáját a Royal Hotelben, a Gellértben vagy az Átriumban. A rendőrök azonban békén hagyták, mivel úgy sejthették, Péter Gábornak, az Államvédelmi Hatóság vezetőjének egykori munkatársa biztosan nem önös érdekből vállalta e rendhagyó foglalkozást.”
Hát, azért ennek érdemes lenne jobban utánanézni.
„Először csak társat indultam keresni az éjszakába, mert képtelen voltam egyedül élni, aztán ott ragadtam… – idézte a Népszabadság a könyvéből. – A Rákosi-rokonság is árnyékot vetett ránk. Tele voltam kitüntetésekkel, de semmiféle megbecsülésem nem volt. Egyszerűen élve töröltek az élők sorából. Én pedig megpróbáltam a pénzt előteremteni a megélhetésünkhöz. Partizánból kurtizán lettem.”
És?
„Szürreális Verebes-írás a múltból – Amikor hitet tett a Dunaholding mellett
Találtam egy igazán érdekes cikket, amelyben Verebes István megköszönte a Dunaholding támogatását. Tudják, ez volt Arató Andrásék cége, amelyet finoman szólva SZDSZ-közelinek és MSZP-közelinek tartottak. Keményebben: innen nézve az értelmiségi holdudvar egyik kifizetőhelyének tűnik. Szóval a hála valahol érthető.
Verebes István rendező a rendszerváltás idején létrehozott egy saját társulatot, amelyet először az Agrimpex és az Agrobank támogatott. Utóbbi vezetője Kovács Mihály angliai milliomos [aranycsempészési úgy, Agrobank-botrány], amúgy Verebes fiának keresztapja volt. Aztán beszállt a Dunaholding. Amikor Kovácsot aztán másodszor is letartóztatták, Verebes egy másik cikkel jelentkezett, ahol a meghurcolásáról és ártatlanságáról írt.
De most a Dunaholdingnak írt szöveget akartam megmutatni:
„Hiszek a profit művészeiben. Nem ráz meg az állami színházak művészvezetőinek sikolya. Nem ráz meg, amíg a rájuk bízott, általuk csekélynek ítélt összegek fölötti döntéseik következményei nem mennek saját zsebük, saját egzisztenciájuk kárára vagy hasznára.
Nem hiszek az államilag leszázalékolt kultúrpolitikában, de egyre erősebb a hitem a profittermelő piac szakembereinek kulturáltságában.
Amikor a Dunaholding Rt. egész oldalas újsághirdetéseit látom a lapokban, büszkén és megnyugodva bízom sok tehetséges pénzember fogékonyságában. Ez a cég karolta föl annak a belvárosi pinceszínháznak az ügyét, amivel három éve küszködtünk a barátaimmal. Reményeinket elsötétítve tornyosult már előttünk egy érvénytelenné lett ideológia merevgörcsbe rándult fojtogatása, a most elhalt közigazgatási szisztéma és tehetetlensége, amikor néhány fehér inges, nyakkendős üzletember úgy döntött, hogy a felhalmozott tőkéből színházépítésre is szán egy nem is csekély összeget.
Megalázó ez?… Csöppet sem. Számomra épphogy fölemelő!
A Dunaholding Rt. a kisemberek kis pénzének biztonságos befektetéséből gyűjti profitját, amelyből éppúgy hozzájárul magánklinika vagy menedzserképző létrejöttéhez, mint esetünkben egy színház alapításához. […] Nem félek az elüzletiesedő művészettől, sőt, csakis a művészekre bízott pénzek fölötti felelősségben látom az új értékek létrehozásában újjászülető minőség reményét. ..”
És?
Közel 5 milliós sérelemdíj megfizetésére kötelezte a bíróság a PestiSrácokat
„A bírósági ítélet szerint a PestiSrácok munkatársa, Mező Gábor valójában „hozzáköltött” Majtényi életrajzához, illetve a lap által említett iratokhoz, vagyis ténybeli valótlanságokat közölt az újság Majtényi László múltjáról és a családjáról.”
AKkor ennyit Mezőről a pestiköcsögök kamutörténészéről..:):)
„Egy később cikkben ezt írták: „D. Kardos Éva, Rákosi Mátyás unokahúgának története bizonyos szempontból rendhagyó, ugyanis a nyolcvanas évek elején a magány – és talán nyomasztó előélete – elől özvegyként menekült a bárok világába.
Első kuncsaftjától százötven márkát kapott, ami a nyolcvanas évek elején komoly summának számított. Miután az alkalmak rendszeressé váltak, gyakran ütötte fel tanyáját a Royal Hotelben, a Gellértben vagy az Átriumban. A rendőrök azonban békén hagyták, mivel úgy sejthették, Péter Gábornak, az Államvédelmi Hatóság vezetőjének egykori munkatársa biztosan nem önös érdekből vállalta e rendhagyó foglalkozást.”
Hát, azért ennek érdemes lenne jobban utánanézni.
„Először csak társat indultam keresni az éjszakába, mert képtelen voltam egyedül élni, aztán ott ragadtam… – idézte a Népszabadság a könyvéből. – A Rákosi-rokonság is árnyékot vetett ránk. Tele voltam kitüntetésekkel, de semmiféle megbecsülésem nem volt. Egyszerűen élve töröltek az élők sorából. Én pedig megpróbáltam a pénzt előteremteni a megélhetésünkhöz. Partizánból kurtizán lettem.”
Összefüggés: 0
Na, ennyit a látóhatár alá bukó „Nyugat Fény” -ről.
„Még Ungváry történész is Mező ellen tanúskodott. „
OSZT ?
KOSSUTH LAJOS apánk,FERENC JÓSKA KuK,Vitéz nagybányai HORTHY MIKLÓS Kormányzó, MEG RÁKOSI(Rosenfeld) MÁTYÁS Miniszterelnök IS KI VOLT RAGASZTVA . . .
Na ja, viszont most Gyurcsány Fletó képével gyújtotta be a fát. Dobrev Klára pofázmánya holnap kerül sorra. Lám kellően összegyűrve ezek is milyen hasznosak! 🙂
szegény anyád persze nap mint nap sorra kerül 🙂
a DK propaganda anyagával a Minap-pal gyújt be.
Anyád után
Nyugi van!
Lyukóvölgybe dékások hozzák a begyújtó papírt a PET palackos rongyokhoz. Nem hallottál még a
„Nyomtasd, másold, terjeszd! … A Nyomtass te is! pártoktól független közösségi hetilap és mozgalom”-ról?
Figyeld az induló Dikmán Kretén tévét!
Egy tipp rubelfideszeseknek: elgondolkodtatok már azon, hogy az évek óta agyonvegzált ellenzéki pártok miből tudnak egy ellenzéki tévét beindítani? Az ÁSZ és NAV minden évben súlyos pénzekkel megbünteti a DK-t mondvacsinált hiányosságok miatt, külföldről (papíron) semmilyen anyagi támogatást nem kaphatnak, a hazai támogatóik pedig egy kézen megszámolhatók, mégis össze tudtak gründolni egy tévét. Nem tűnt még fel nektek, hogy ehhez súlyos milliókra van szükség? Tényleg nekünk kell megint magunkat „önfeljelentenünk”, hogy észrevegyétek, ami az orrotok előtt zajlik idióta rubelfideszesek? Csak kullogtok az események után, egymás után kapjátok a csapásokat, nem lesz ennek jó vége! De mi ennek örülünk.
„Itt nem arról van szó, hogy ilyen sokan szeretik a narancsot, hanem, hogy ennyien utálják a moslékot.”
https://www.youtube.com/watch?v=1Zdi3Ebp1aY
Orbán ügyvédjének esti meséje a pesti köcsögöknél.Egyéb?
a DK propaganda anyagával a Minap-pal gyújt be.
aha
most már orbán ügyvédje
hát nem egy czeglédi
Beperelte valaki?
Nagyon megy neked a házmesterkedés.
https://uploads.disquscdn.com/images/716c7b393b6a0014d0c717ae1137cf1986bf062723f0e3a407e040d4f5b7e56d.png?w=800&h=1114
Pedig 17 vállalást teljesítettünk a Bizottság felé, „egy siserehad dolgozott azon, hogy jó pozíciókat érhessünk el”, nagyon köszöni Orbán mindenkinek, aki részt vett ebben
siserahad
siserahad [ë] főnév, (tájszó) siserehad [ë-e] (rosszalló)
1. Gyülevész, lármás, garázdálkodó had(sereg).
2. (tréfás v. gúnyos) Zajos, viszonylag sok személyből, kül. gyermekekből álló embercsoport.
Megjegyzés: Sisera nevéből, aki a Biblia szerint katonáival húsz éven át fosztogatott, Izrael népét sanyargatta.
Nem elég magad magyarnak hazudni, tudni kell magyarul beszélni is!
Megint nagyot akart fingani a dagi, aztán csak beszart 🙂
Szerintem nem is magyar, nem tudja a nyelvet csak röfög
Látszik, ahogy megy el az esze.