Hiába hajtogatja Riz miniszteri biztos, hogy több mint 200 évre való szén van az országban a föld mélyén, nem az energiavagyon, hanem a bolygó szén-dioxid-tűrőképessége az, ami vészesen fogy. „Ha minden tartalékot kitermelnénk, annak katasztrofális környezetszennyezési következményei lennének” – emlékeztet Bart István, a Klímastratégia 2050 Intézet igazgatója. A kormánynak az a terve, hogy a széntüzelés fokozásával segít a magyar háztartásoknak átvészelni az idei telet, igencsak rövid távú stratégia.
A szén lakossági eltüzelése ráadásul sokkal károsabb, mint az erőművi felhasználás, ugyanis nem csupán a szén típusán múlik a kibocsátás, hanem azon is, hogy milyen berendezésben égetik el. Minden hatodik-hetedik háztartás használ ma is fa- és széntüzelésre alkalmas, jórészt elavult kazánokat-kályhákat. Közel kétszázezer otthonban fűtenek lignittel, ami olcsó tüzelőanyag, viszont rendkívül környezetszennyező. Az összes szénfajta közül annak a legkedvezőtlenebbek a tulajdonságai: ahogy mondják, „nincs kalóriaértéke”, magas a nedvesség- és hamutartalma, eltüzelésekor pedig nagyon sok kén-dioxid szabadul ki a légkörbe. Ez is nagyban hozzájárul, hogy az ország olyan, nem sűrűn lakott területein, mint a Sajó és a Mecsek környéke, kiugróan magas a légszennyezettség.
nem reális alternatíva át- vagy visszaállni a szénre
A környezetvédelmi szempontokon túl a munkaerőhiány is égető gond. A bányászfizetések egyáltalán nincsenek egálban a munkaterheléssel: jelenleg egy fizikai munkát végző bányamunkás bruttó 400–500 ezer, nettó 266–320 ezer forintot keres. Ehhez ugyan járnak juttatások, mint a villamosáram-kedvezmény, kedvező lakáskölcsönök, illetve hosszabb felmondási idő, magasabb végkielégítés, ám mindez nem elég a kiöregedő munkaerő pótlásához. A fiatal bányászok eddig sem voltak sokan, s akik e pályát választották, azok közül is jó néhányan külföldre, például Spanyolországba mentek, miután bezárták a mecseki feketekőszén-bányákat. Akik pedig itthon maradtak, az építőiparban helyezkedtek el. S bár most 15 százalékos béremeléssel kecsegtetik a szakmában maradókat, a mai infláció mellett ez nem különösebben vonzó ajánlat. Jól mutatja a pálya presztízsét az is, hogy nappali felnőttoktatásban jelenleg egyedül a Heves Megyei Szakképzési Centrum nyújt bányaművelő szakképzést, amit tavaly mindössze heten végeztek el. A Miskolci Egyetemen is zajlik bányászati és földtani képzés, ám az itt diplomázó bányamérnökök inkább a környezetvédelmi vagy a geológusi pályát részesítik előnyben. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az országban 6200 fő dolgozik a bányászatban és a kőfejtésben, közel kétharmaduk fizikai munkát végez, több mint 90 százalékban férfiak.
A lignitreneszánsz ötlete egyfajta pótcselekvés, amivel a kormány elvonja az emberek figyelmét az energetikai válság valóságáról – véli Bart István, aki szerint inkább a takarékosságot kellene ösztönzni. Igaz, a kormány által sulykolt „munkaalapú társadalom” szlogenjébe nagyon is beleillik az olyan fizikai munka ösztönzése, mint a bányászat. A szakember szerint azonban a XXI. században nem reális alternatíva át- vagy visszaállni a szénre, még ha némelyek talán el is érzékenyülnek azon a propagandafogáson, hogy a magyar anyaföld kincseivel melegítik az otthonukat. ¬https://hvg.hu/360/hetilap360/2022/49/20224916gazdasag1
Riz Gábor lassan 12 éve képviselő a parlamentben, ahol számos bizottságban dolgozott. Emellett 2015 óta – egy bő év szünettel – folyamatosan valamelyik minisztérium miniszteri biztosa is. Mindezek ellenére kevés eredmény köthető a nevéhez, az leginkább akkor kerül az országos hírekbe, mikor Ózdon gyárak zárnak be, vagy a választások kapcsán születő riportok keretében a helyi lakosság kiszolgáltatott életkörülményei kerülnek bemutatásra.
A fideszes képviselő kifejezetten keveset szólal fel a parlamentben: szűk 12 év alatt mindössze 59 alkalommal került erre sor (2022 januárjáig). Ugyanakkor amikor megszólal, akkor legalább Ózdról beszél. Az általa képviselt terület ennek ellenére mégis számos problémával küzd, melyek közül kiemelendő, hogy rövid időn belül két gyár is bezárt. Az ABB 2020 februárjában, a Johnson Electric pedig 2021 márciusában közölte, hogy lehúzza az ózdi üzem rolóját. Bár a kormány megpróbálta csillapítani a mintegy 2000 munkahely megszűnésének hatásait, intézkedései eddig sikertelennek bizonyultak.
Van elegendő. Csak magától nem hajlandó feljönni. A bükkábrányi „virágföld” pedig lakossági felhasználásra alkalmatlan, erőműben is csak különleges technológiával (keverés „rendes” szénnel, fluidágyas égetés) lehet jól hasznosítani.