„Még nem volt külügyminiszter, amikor találkoztunk egy tévéműsorban, ahol elmondta, hogy nagyon szereti a Neotont. Azóta többször is találkoztam vele a koncertjeinken, a Szép nyári nap című előadásunkon az Operettben pedig meginvitált a páholyába… Nekem nagyon hízelgő, hogy van egy fiatalember, aki még csak kisgyerek volt a Neoton nagy sikerei idején, ennek ellenére szereti a zenénket” – mondja Csepregi Éva a Mandinernek adott interjúban.
Azt is hozzáteszi, hogy őt viszont lenyűgözi Szijjártó Péter munkabírása és a kitartása.
A Neoton énekese ugyanakkor azt mondja, nem szokott politizálni, csak érzései vannak. „És jó érzéssel tölt el, hogy jelenleg olyanok kezében van az ország irányítása, akik például az orosz-ukrán háború láttán békét akarnak, megoldást sürgetnek, és kiállnak a magyar érdekek mellett.”
Gondolom, együtt ülték a tort az amerilai liberális Iker torony Babilonjának Clinton képviselőjével. Ez Csepregi Éva, a Főnix főszereplője.
„Tevékenysége 1956-ban
Külső munkatárs lett a Magyar Nemzetnél, és rádióriporterként is dolgozott. Kezdeményezte a Petőfi Kör iparművészeti vitáját. 1956. október 22-én a műegyetemen megrendezett gyűlés alkalmával beszédet mondott, ahogy önéletrajzi interjújában elmondja: a diákgyűlésről riportot is készített, ami elhangzott a Kossuth Rádióban, még aznap este. Erre később így emlékezett vissza: „lelkesen beszéltem az egyetemisták ellenzéki bátorságáról, kiemeltem Nagy Imréhez való vonzódásukat”.[3]
Erdős Péter másnap, október 23-án a Rádió épületében volt. Földes Péterrel beszélgetve megállapították, hogy katasztrofálisnak tartják a diáktüntetés betiltását. (12.53-kor a Kossuth Rádió adását megszakítva közölte, hogy a belügyminiszter a szervezett tüntetést betiltotta.)[4] Visszaemlékezése szerint Erdős Péter kijelentette, hogy ezt csak akkor lehet visszafordítani, ha ehhez Vásárhelyi Miklós hozzájárul.
„Földes Péter kiment, és tíz perc múlva azzal jött vissza, sikerült beszélnie Vásárhelyivel, helyesli a tüntetést. Véleménye szerint be kellene mondani a rádióban, hogy a belügyminiszter engedélyezte a tüntetést. Mivel Hartay, a Rádió alelnöke jobban bízott bennem, mint Földesben, rábeszélt arra Földes, hogy én diktáljam le a belügyminiszteri tüntetés engedélyezéséről szóló hírt. Földes lediktálta, Hartay aláírta, s öt perc múlva elhangzott a rádióban, hogy a belügyminiszter engedélyezte a tüntetést. Nem igaz tehát, hogy ezt ők engedélyezték ezt mi manipuláltuk meg.”[5] – mondta a jóval később keletkezett interjúban. Erdős szerint Benke Valéria, a rádió akkori elnöke magyarázatot kért, de vizsgálatra az események miatt már nem került sor.
Erdős Péter 1956-ban – önéletrajza szerint – a forradalom oldalán állt. A következő napokban Vásárhelyi mellett dolgozott a parlamentben. Josip Broz Tito és a jugoszláv önigazgatás híveként használhatta a jugoszláv nagykövet kocsiját.[6]
1956 után
Erdős Péter sírja a Farkasréti temetőben (9/1-3-32)
November 4. után a követségre vitte feleségét, kislányát és Vásárhelyi családját. Ő és Vásárhelyi a jugoszláv katonai attasé rózsadombi lakásán vette igénybe a menedékjogot.[4] November 18-áig tartózkodott ott. 1957. március 26-án feladta magát. Egy év hat hónap börtönbüntetést kapott a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján, 1958. augusztus 19-én szabadult. 1958–59-ben a Szerzői Jogvédő Hivatal Színházi Osztályát vezette, 1960 és 1966 között az ELTE jogi karán esti tagozaton folytatott tanulmányokat.
1968-tól jogtanácsos és a sajtóosztály vezetője volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál, a PRO Menedzser Iroda igazgatói tisztjét töltötte be. Mint a Hungaroton munkatársa, a könnyűzene legismertebb menedzsere volt. 1977-től a Neoton Famíliát (elsősorban Csepregi Éva személyében)[7] menedzselte, azzal a céllal, hogy Magyarországnak világsztár popegyüttese legyen. Az együttes elsősorban Kelet-Ázsiában ért el sikereket. 1990-ben jelentek meg visszaemlékezései „Hogyan készül a popmenedzser” címmel.
Tevékenységének szerves és meggyőződésesen vállalt része volt a korabeli kádári kultúrpolitika irányelveinek a magyar könnyűzenei szférára vonatkozó céltudatos végrehajtása, ami elsősorban a cenzúrát jelentette. Ilyen irányú döntéseit általában elválaszthatatlanul befolyásolták a tevékenysége során fellépő személyes és szakmai konfliktusokban kialakuló rokon- és ellenszenvek; utóbbiakat általában sem maga, sem az érintett zenészek nem titkolták. Számos zenész karrierjét nehezítette meg, vagy lehetetlenítette el, mint pl. Cserháti Zsuzsa, Radics Béla, a Hobo Blues Band és a Beatrice. A KFT frontembere, Laár András szavaival: „Nála nem fért bele az, hogy az általa propagált Neoton Família mellett más zenekarnak is sikere legyen külföldön. Elmondta nekünk, hogy százezres lemezeladásokat is csinálhatott volna velünk, de nem akarta, így lett csak 30 ezer.”