Az Átlátszó is részt vesz az Integritás Hatóság korrupcióellenes munkacsoportjában

Az Integritás Hatóságot nem önként hozta létre a magyar kormány, hanem az Európai Unió kényszerítette erre: egyike volt annak a 17, a korrupció és a közpénzégetés visszaszorítását célzó kötelezettségvállalásnak, amiket a Magyarországnak járó uniós források további folyósításához feltételül szabott az Európai Bizottság. Ahogyan azt is feltételül szabták Orbánéknak a Magyarországnak járó uniós pénzért cserében, hogy az Integritás Hatóság mellett egy olyan korrupcióellenes munkacsoport jöjjön létre, amelyben a kormánytól valóban független civil szervezetek is részt vehetnek. Elsőként ezt a vállalást teszteltük, és kicsit a saját magunk meglepetésére is, elfogadták a jelentkezésünket ebbe a munkacsoportba.

Az Átlátszó több mint tizenegy éve számtalan gyanús ügyről és egyértelmű visszaélésről számolt be, ezek jelentős része uniós támogatások elsíbolásáról szólt. Közel tíz éve elsőként tudósítottunk a miniszterelnöki vő, Tiborcz István érdekeltségébe tartozó cégek közbeszerzési diadalmenetéről uniós finanszírozású projektekben. Azt is előre megmondtuk, hogy az általuk elnyert pályázatok többsége elvérezne az uniós csalás elleni hivatal, az OLAF tesztjén. Aztán így is lett, de a magyar nyomozóhatóság és ügyészség elszabotálta az Elios-ügy felderítését, Tiborczék helyett végül a magyar adófizetők állták a cechet, az ügyet végignyomozó újságírónk pedig bánatában elment kamionsofőrnek.

Az Elios-ügy csak a jéghegy csúcsa: Magyarország a 2004-es uniós csatlakozása óta szisztematikusan visszaélt az uniós forrásokkal. Az első ilyen témájú cikksorozatunk még a 2010-es fülkeforradalom előtti időkben elcsalt pályázati pénzekről szólt, tényfeltáró munkánk után az ügyet az OLAF is vizsgálta, még esettanulmány is készült róla. Azóta több mint száz sztorit írtunk az uniós támogatásokkal történt visszaélésekről, konkrét ügyeket feltárva. Külön cikksorozatot szenteltünk annak is, hogyan kezelte a Polt Péter vezette magyar ügyészség az OLAF-tól érkező jelzéseket az egyes ügyekben, és tényfeltáró cikkeink nyomán rendszeresen indulnak OLAF vizsgálatok, legutóbb például egy 2019-es nyomozásunk eredményeit láttuk viszont egy OLAF-közleményben.

Az Átlátszónak tehát bőségesen van szakértelme és tapasztalata az Integritás Hatóság és a Korrupcióellenes Munkacsoport szakterületén, ezért nem ugorhattunk félre a feladat elől, amikor a kormánytól valóban független, nem-kormányzati szervezeteket kerestek ebbe a munkacsoportba. A nem kormánypárti sajtó fanyalgással fogadta az intézkedéscsomag hírét, mi viszont úgy döntöttünk, hogy tesztelni fogjuk, tényleg csak egy kirakatszervezet létrehozásáról van-e szó, vagy érdemi előrelépés várható a jórészt következmények nélkül maradó korrupciós ügyek hazai kezelésében.

Az első teszt maga a jelentkezés volt: bejutunk-e a munkacsoportba, vagy a kormánypárthoz kötődő álcivilekkel töltik fel a testület civil mandátumait?

A hatóság mellett konzultatív szerepet betöltő testület 21 tagú, ebből a törvény értelmében tíz tagot az állami szervek delegáltak, tízet pedig pályázati úton választottak ki a nem-kormányzati szereplők közül. A nyílt pályázatra összesen 24-en jelentkeztek, 6 civil szervezet és 18 magánszemély. Az Átlátszó Bodoky Tamás ügyvezető-főszerkesztőt jelölte a munkacsoportba: szakmai önéletrajz (PDF) és kísérőlevél (PDF). Jelentkezésünkben hangsúlyoztuk, hogy a munkacsoport a megítélésünk szerint öt feltétel teljesülése esetén lehet alkalmas a korrupció tényleges, rendszerszintű kezelésére:

• a kormányzati szervezetek nyitott, információk megosztására és a problémamegoldásra fókuszáló hozzáállása;
• a civil szférát képviselő szervezetek szakmai szempontokat előtérbe helyező, konstruktív részvétele;
• a Munkacsoport a sajtó- és a közvélemény számára is transzparens működése;
• a Munkacsoport valamennyi civil tagjának minden kétséget kizáró függetlensége a kormányzattól;
• a Munkacsoport által készített és elfogadott jelentések kellő politikai súllyal bírjanak, vagyis az Integritás Hatóság és a Kormány vegye figyelembe a Munkacsoport által javasolt intézkedéseket, valamint azok jelenjenek meg a jogi szabályozás szintjén is.

Az első teszten átment az Integritás Hatóság, amelynek frissen kinevezett elnöke, Bíró Ferenc Pál több olyan antikorrupciós szervezet képviselőjét is beválogatta a munkacsoport tíz civil tagja közé, amelyek nehezen lennének kormánypárti elfogultsággal vádolhatók. A döntés nyomán az ismertebb szervezetek közül az Átlátszón kívül a Transparency International Magyarország és a K-Monitor is tagot delegálhat a jövő héten felálló munkacsoportba.

Közülük többen már előzetesen megfogalmazták részvételi feltételeiket. A Transparency előfeltételül szabta, hogy a munkacsoport ügyrendjének elfogadása nyilvános legyen; hogy üléseit az Integritás Hatóság elnöke előre meghatározott számú civil tag kezdeményezése esetén köteles legyen összehívni; hogy lehetősége legyen az Integritás Hatóság eljárásának a kezdeményezésére, és arra, hogy magyarázatot kérjen az Integritás Hatóságtól az egyedi ügyekben hozott döntésekkel kapcsolatban.  A TI Magyarország fenntartja a nyilvánossághoz való fordulás, valamint a kilépés jogát, amennyiben a munkacsoport működésével kapcsolatban súlyos aggályok merülnek fel.

A K-Monitor azt írta, hogy nem tartja elegendőnek a kormány által az EU felé tett 17 antikorrupciós vállalást és annak megvalósítását ahhoz, hogy biztosított legyen a uniós és különösen a hazai források védelme. A munkacsoportba való jelentkezés tehát nem az antikorrupciós intézkedések elismeréséről, hanem azok és az elmaradt intézkedések számonkéréséről szól. A munkacsoportba való jelentkezést nem tekintik elvi kérdésnek, szimplán technikai lehetőségnek arra, hogy több csatornán elmondják a korrupcióval kapcsolatos javaslataikat, és számonkérjék az antikorrupciós intézkedések megvalósítását. Reszkető Petra (Budapest Intézet) addig látja értelmét a munkacsoportban való részvételének, amíg annak működése átlátható, döntései és a kormányzatnak adott ajánlásai teljeskörűen nyilvánosak és érdemi figyelmet kapnak.

A Korrupcióellenes Munkacsoport alakuló ülésére december 13-án, kedden kerül sor. Az előzetes napirendi javaslathoz az Átlátszó is megküldte észrevételeit:

1., Mivel annyi szerepel csak az ügyrendben, hogy a Munkacsoport „szükség szerinti” alkalommal ülésezik és az elnök hívja össze, azt javasoljuk, hogy kerüljön be egy mechanizmus, amely szerint legalább 3 tag együttes kérelme esetén az elnök köteles legyen összehívni a Munkacsoportot.

2., Hiányoljuk az ügyrendből az Eufetv 53.§ szerinti árnyékjelentésre való hivatkozást és annak esetleges részletszabályait. A törvény szerint ugyanis a Munkacsoport nem kormányzati szereplői jogosultak árnyékjelentést készíteni, amelyet a Munkacsoport és a Hatóság honlapján annak Kormány felé történő megküldésével egyidejűleg nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

Az Átlátszó tehát tovább teszteli az Integritás Hatóság munkáját, a munkacsoporttal kapcsolatos fejleményekről rendszeresen be fogunk számolni.

Bodoky Tamás